Hány sajátos nevelésű és egyéb állapotú gyerek lehet egy óvodai, iskolai csoportban? Egy átlag gyerek szüleinek jogában áll erről az arányról tudni?

Az enyémhez még soha senki sem alkalmazkodott, ellenkezőleg, a legkisebb hibáját is árgus szemekkel keresték és általában ő vitte el a balhét, ha provokálták és már nem bírta idegekkel, kivéve idén, már tőle is alkalmazkodást várnak a többi súlyosabb gyerekhez. Nem tudja megtenni, és szerintem senkinek sem kellene megtennie az ilyen alkalmazkodást, én változtatás párti vagyok, alkalmazkodjon mindenki, akinek zavaró dolga van, csak minimálisat kell tűrni. Változtatunk mi is, ha pl zavar valakit a gyerekem érdeklődése, megjelenése, vagy hogy beszél órán, bemondja a megoldást, vagy bosszankodik, hogy nem őt szólították fel. Sőt, el is várom, hogy bent is szigorúak legyenek és kezeljék, a többin meg változtatok itthon, ahogy megy.

A fejlesztések semmit sem érnek, csak hogy van egy támogató ember a gyerek mögött. Máramikor, az enyémet pl nem kedveli a fejlesztője, mert nem empatikus a gyengébb képességűekkel eléggé, bezzeg a tanára pont ezért kedvelte, mert meg akart felelni minden téren. Most meg ez a veszte..

Namindegy. Nem kell alkalmazkodnia problémás viselkedéshez a gyerekednek, amennyiben az kirívó, pl ha szavakkal, tettekkel bántják, vagy szélsőségesen zavaró, mittudomén hümmög/motyog/repkedve csapkod a gyerek. Teljesen normális, ha kibukik tőle és utálja a másikat, és az is oké, ha nem akar nem szimpatikus sérült gyerekkel(sérültségtől függetlenül) játszani. Nem kell kedvelnie őket, csak megtűrni, de lehet bosszús miattuk, ha pl ügyetlen gyerek kerül a csapatába versenynél.

Szerintem meg nem jó az ha azt erősítjük a gyerekben, hogy ne viselje el ha valaki más mint ő. Nem kell minden problémást megérteni, de az elfogadásra törekedni kell és erre példát mutatni. Ha a szülő azt a mintát adja át a gyerekének, hogy ne alkalmazkodjon a tőle gyengébbekhez, akkor ő nem is fog tudni alkalmazkodni. Felnőttként sem másokhoz.

Egy ember jellemét az mutatja meg, hogyan bánik a tőle gyengébbekkel!!!

Ügyetlen gyerek kerül a csapatba egy versenyen, ezért jogosan bosszús? Hogyan alakul ki akkor a csapatszellem? Nem egymás letaposása a cél, hanem az összefogás megtanulása és a gyengébbek segítése.

A másik. A fejlesztések semmit sem érnek. Miért is? Milyen szakmai kompetenciával jelentjük ezt ki? Kevés a szakember, rossz a rendszer, de minden erőfeszítés több a semmitől és ha egy gyermek megkapja a neki járó habilitációs órákat, az nem olyan látványos változást idéz elő, hogy bevettem a gyógyszert és jól vagyok, hanem egy lassú folyamat melynek során speciális gyógypedagógiai módszertannal fejlesztik a sérült készségeket amelyek a fejlesztés hatására várhatóan jobban fognak alakulni vagy ha annyira sérült akkor más készségekkel kompenzál.

Kérdező, valóban szerencsés akinek a gyermeke a megfelelő fejlesztésben részesül, jó szakember a gyógypedagógus és az iskola is elfogadó attitűddel mindent elkövet a gyerekekért. Kevés ilyen van és nem mindenhol vannak meg a lehetőségek.

Remélem, minden irányban el tudunk gondolkodni azon, hogy minden gyerek egyedi és különleges akár van papírja valamiről akár nincs, mindegyiknek joga van az állapotának megfelelő oktatáshoz és az egyenlő bánásmódhoz, nem eltűrt személyek hanem társaikkal egyenjogúak akkor is ha idegesítő tulajdonságaik vannak, vagy ügyetlenebbek, kevésbé okosak.

Hozzátenném, ha társaira közveszélyes magatartása miatt a közösség kárára válik akkor legtöbbször magántanulói státust kap. A többivel pedig meg kell tanulni elfogadóan együttélni.

Egy gyógypedagógus szemszögéből

Jogosan bosszús, de ez nem azt jelenti, hogy kizárják vagy ilyesmi az ügyetlen gyereket, de egyszerűen tény, hogy rontani fogja a csapatmunkát és az esélyeiket, és "szerencse" alapon kapták meg.. de ebből a legtöbbet kell kihozni. "rossz, de ez van, megoldjuk", én ezt várom, és ez is szokott jönni. Nem szeretnék álszenteskedést, hogy "nem baj, nem történt semmi", hisz tudják, hogy pl elsőnek dobják majd ki kidobónál vagy nem tudja megfogni a labdát. Az, hogy nem örül neki, hogy valaki "sérülése" miatt hátrányt szenved, teljesen korrekt, mindenki a jobb csapatban szeret lenni versenynél.

A többi gyerek sérülése meg magatartásbeli, vagy idegrendszerpróbáló, ott meg aztán pláne. Pl nálunk most nem nagyon érdekel, hogy adhds a kissrác, aki fojtogatta és szegény nem tudja kontrollálni az indulatait, igenis jó nagyot üssön rá(az enyém megharapta a kezét). A másik meg, hogy mikor órán 5 perc azzal megy, hogy a 25 gyerekből egy olvasni próbálja a bekezdését harmadikban.. 5 perc a 45-ből! És nem csak egy ilyen gyerek van. Nagyon feszültté teszi az embert, nem lehet haladni és nem lehet elvárás egy kisgyerektől, hogy türelmesen hallgassa végig a dadogva tévesztve olvasások tömkelegét, mikor felnőttként is tönkremegy ilyesmibe az ember.

Az alkalmazkodás meg kiderül, viccelsz? Ha bántana valakit a gyerekem, egyből tudnám, főleg mivel az enyém rengeteget beszél és nem bírja magában tartani, ha valami zavarja.. minden gyerekről mindent tudok az osztályában, de olyan szinten, hogy a szülők dolgait is, családi balhékat.. Illetve a szülőin szokták mondani az ilyesmit, megkeresik egymást, tudom épp kit utáltak ki és miért, meg hát a gyerekemnek majdnem minden gyerek boldogan integet és kérdezi, hogy miért nem marad még. Még az is "szerelmes belé", aki zaklatja és durva vele. Nem azért, mert toleránsak a többiek, nem azok, csak a "jobbfejek" közé van sorolva.