Kislányom és barátnője folyamat puszilgatják , ölelgetik egymást… az oviban, ez normális?

Kérdező… én pont olyan kisgyerek voltam, mint az ismerősödé. Távirányítós kisautókkal játszottam, legóztam, a barbie babákat tesómtól örököltem, de csak arra voltak jók, hogy nézőket csináltam belőlük az autóversenyekhez. Dínóim nem voltak, de ezerszer jobban érdekelt apu fényezőműhelye, mint tesóm sminkjei meg ruhái.

Undorodtam a rózsaszín ruháktól, szoknyát alig lehetett felimádkozni rám. Egyetlen lányos vonásom a fenékig érő hajam volt.

Gimiben kezdtem nőiesen öltözni, sminkelni, most pedig megnyugodhatsz, mert férjnél vagyok és babát várok. El nem tudnám képzelni, hogy egy nővel legyek.

Az óvodás korban teljesen normális, hogy így mutatják ki egymás felé a szeretetüket. Ők még nem gondolkodnak tudatosan szexuális irányultságokrók. Tanító vagyok, sok dolgot látok itt alsóban is, a lányok szeretnek ölelkezni, vannak kiscsajaim, akik összebújva olvasnak szabadidőben, de közben arról megy a beszélgetés, hogy melyik kisfiúnak szebb a szeme, vagy hogy Marics Peti milyen jó pasi. Van egy fiú tanítványom is, akinek abszolút a fizikai érintés a szeretetnyelve, engem is és a társait is ölelgeti. Vannak fiúk, akiket ez zavar amúgy, pedig a srác tavaly óta irtózatosan "szerelmes" az egyik lánykába, verseket ír neki és mindig keresi a közelségét.

Szerintem túl sokat képzelsz ebbe az egészbe, ne aggódj. A legnagyobb dolog, ami miatt idegeskedhetsz, az valóban a betegségek terjedése, de ennyi.

Egyébként is, remélem, akármilyen beállítottságú lesz majd a kislányod, elfogadod őt. Nincs annál szomorúbb, mint amikor egy szülő képtelen szeretni a gyermekét ilyesmi miatt.

Az én fiam is ölelgetett bárkit bármikor, sokszor a játszótéren furcsán is néztek rá.

De ez nálunk otthon magunk között normális volt, sokat ölelem és puszilgatom, simizem, ő is viszonozza.

Ovira visszavett ebből, még nem ciki neki, de már nem csinálja masok előtt :D