Így kell bánni az ovisokkal (óvónőként)?

Szerintem ez ugyanaz, mint a többi munkakörrel is (pl orvosok, akik csak "a következőt" látják az emberben, nem az embert, a személyt). Ez a fásultság, az, hogy beleuntak az egészbe és elegük van.

Látszik itt a válaszok között is a "te majd meglátod X év után", de ez a baj. Ha valaki eljut erre a szintre, akkor ott kéne azt mondani, hogy ezt nem csinálja tovább. Mert amúgy egyszer feljött szóba baráti társaságban, hogy kinek milyen óvodai élményei vannak, és totál ledöbbentett, hogy két dologról számolt be szinte mindenki: 1. kvázi traumatikus élménye van mindenkinek az óvónőkkel 2. a pozitív óvónős élmények mindenkinél fiatal, kezdő óvónővel voltak.

A társadalom sajnos rosszul van kiépítve, mert belebetonozza az embereket abba a munkába, amit mindig is csináltak. Tehát pl aki 20 éve csinálja ugyanazt, annak piszok nehéz váltani, mert mindenhol azt nézik, hogy nincs tapasztalata, de hát ugye miért nem megy óvónőnek, ha 20 évig azt csinálta?... Szóval eleve nem kapnak teret arra, hogy valami másba fogjanak, pedig szükségük lenne rá.

Ez pedig már gyerekkortól bele van kondícionálva az emberekbe, mert mindig a nagybetűs karriert és munkát kérdezgetik a gyerektől, majd a továbbtanulásnál is hangsúlyozzák, hogy mi akarsz lenni, de noha nincs kimondva, ez mindig arra utal, hogy válassz EGYET. És nem úgy, hogy válassz, hogy most mihez kezdenél, így első körben. Értem persze, hogy a tanulmányok sok ágazathoz több évet kitesznek és ezért problémás lehet a váltás, de így lesznek ilyen óvónők is...

A fiam 3 különböző csoportba járt sajnos 1 intézményen belül. Mind a három csoport más hangulatú volt. Voltak akik beletiportak a gyerekbe, de volt olyan csoport, ahol egy húzós nap után tartott programon is higgadtan szépen kezelték a rosszalkodó gyerekeket. A saját példámat nézve én úgy látom, hogy ez személyiség függő. Nálunk is van friss óvónő és idősebb, de az idős sokkal empatikusabb.

A múltkor olyat is hallottam, hogy egy óvónő leszidta a gyereket, hogy miért kell kakilnia, hiszen azt otthon kell…..

A rossz fizetésről nem a gyerek tehet. A másik pedig, hogy ha nem bírják az idegei, akkor nem ezt a munkát kell választani. Herótom van, amikor valaki ezeket mondja.

Gyerekek, jó peldat kéne tanítani, nem pedig azt, hogy a kiabálással meglehet oldani mindent. Persze van amikor már 20x elmondja, de amikor még 1x sem hajlandó...

Nem, nem így kell bánni az ovisokkal. Egyszerűen szar óvodában voltál gyakorlaton.

A mi ovink szuper hely. Önkormányzati, nem magán. De (majdnem) minden óvónő tündér. A vezető is normális, baráti a viszonyunk, második gyerekem jár oda. Nem üvöltöznek a gyerekekkel, tanítják, szeretik, nevelik őket.

Egyetlen egy rossz tapasztalatom volt. Az egyik pedaszisztens egyszer több gyereket se engedett ki pisilni alvásidő alatt, s volt aki bepisilt emiatt. De tanult belőle.

kérdező, értelek egyébként, csak azt nem, miért írtad ki a kérdést, ha egyszer tudod a választ. Gondolom, beszélgetni akartál, és tapasztalatokat cserélni, hát jó, akkor írok erről én magam is.

Alapvetően jól látod, te is írtad, fel tudod emelni a hangodat, ha kell, de a konkrét példák, melyeket említettél, nem pedagógusnak valókról szólnak. Én tehát jogosnak vélem felháborodásod. Aki kigéett, ne a gyereken töltse ki...

Sajnos vannak olyanok is... Dolgoztam már suliban is. Óvodában volt dolgom türelmes, hozzáértő óvónőkkel, és bunkókkal is, beleértve az egyik óvodavezetőt ráadásul.

Mindenesetre biztos, hogy lesz mit tapasztalnod, a kisgyermekek okosabbak, mint sokan hiszik, és 4 éves kortól már bepróbálkoznak trükkökkel is (2-3 évesen legfeljebb ösztönösen éreznek rá különféle "lehetőségekre", 4 éveskortól viszont már tudatosan is, ami inkább már kemány dió). Elsősorban ezért önmagad kell fejleszd, különös tekntettel önismereted mélyítésére. Az empátiád viszont dícséretes, ha valóban így is jársz el.

Láttam olyan óvónőt, aki maszturbáló gyerek kezére csapott rá, és megszégyenítette. Ilyenért ki is lehet rúgni óvónőt. Volt óvónő, aki a szemem láttára agresszívan taposott össze méhecskét, mondván, ő fél tőle és "különben is, csúnya rossz méhecske"... Micsoda példamutatás ez?! Na igen, utána meg cukin elmesélte a szorgos méhecskékről a mesét a gyerekeknek... Csak én érzek ebben némi önellentmondást...? Biztos nem csak én.

Ugyanakkor vannak fiatal és idős óvónők között is türelmesek, empatikusak, akik egyúttal nem hagyják fejükre nőni a gyerekeket, de utóbbihoz már tapasztalat is kell.

Ha lehet egy javaslatom: amiatt is fejleszd önismerted és jellemed még tovább (ez kimeleten fontos), mivel, gondolj csak bele, nem mindig tündibündi kollégáid lesznek majd... Volt olyan ovi, ahol gyakszi végén úgy hazudott nekem a szemembe durván vezető óvónő, hogy szinte nyekkentem... Mindez azért, mert valamit TÚL JÓL csináltam, és b@szta a csőrét. Utólag elmeséltem egy óvónő isemrősömnek, azt mondta, "nyugi, fogsz még belebotlani ilyenbe, ezt úgy hívják: szakmai féltékenység." Először leesett az álla az óvónőknek, hogy egy gyereknél elértem pár nap alatt, amit minden újonnan érkezett óvónő csak hónapok alatt tudott. Azaz őszinteségi rohamot kaptak. Majd kerestek ürügyeket, hogyan távolíthatnak el gyaksziról, na mert már mégis... Egy tanonc bármiben is überelni meri a 20 éve praktizáló óvónőket? Ez mégiscsak "felháborító"... Az ürügyek ellen meg nem nagyon lehet mit tenni, amíg nincs meg a diplomád. Ha azt mondja a vezető óvónő és a gyakvezetőd, hogy náluk nincs tovább, akkor a fejed tetejére se állhatsz, hogy ez igazságtalan... Kereshetsz másik ovit.

Én a jó oldalát is nézem a problémáknak. Aztáltal, hogy 1-2 oviban belém kötöttek, volt szerencsém a változatosságra, többféle oviból, többféle gyermekről tapasztalatot szereznem, sőt, a vegyes életkorú csopiktól, a kis-, középső és nagycsopin át mindenról lett némi tapasztalatom. Más ovi, más gerekek, más kihívás.

Ja, és más kollégák. :D Legalább amikor nem vettek vissza gyakszizni, kibújt a szög a zsákból, hogy na de én se kívánok együttmüködni infantilis, beképzelt óvónőkkel. Jobb is volt más ovikban utána gyakorlatoznom. :) Máshol már jobb pedagógusokkal találkoztam, többségében.