Reális elvárás egy 3,5 éves kiscsoportos óvodástól, hogy mindig szót fogadjon?
Állandó panasz van a gyerekemre az oviból... Lerombolja néha, amit más épít. Szaladgál a folyosón öltözéskor, földet túr az udvaron és nagyon koszos lesz a keze, belenyúlkál evéskor mások tányérjába, ha rászólnak, rögtön odavág valami frappáns választ és folytatja tovább. Már az óvó néni úgy fogalmazott, hogy ha ez így megy tovább, nem tudja, mi lesz ennek a vége.
Én meg értetlenül állok az egész előtt, mert bár tisztában vagyok vele, hogy erős akaratú és tud vele nehéz lenni, de itthon meg tök szépen viselkedik, szót fogad, együttműködik. És én tudom kezelni a fent említett helyzeteket, rám hallgat a gyerek. Az óvónénikre nem.
Megteszem, amit tudok, beszélgetek vele arról, hogy kell viselkedni, mit szabad, mit nem. De nem tudok az oviban jelen lenni és fegyelmezni, ezt nekik kell megoldani, mégis próbálják rám tolni a problémát.
Én meg kezdem azt érezni, hogy irreális elvárásaik vannak egy eleven 3,5 éves viselkedésével kapcsolatban.
Alapból ő kicsit feljebb van a többinél, értelmi szintje inkább egy 4,5 évesé és sokkal több mentális kihívásra van szüksége, mint a kortársainak, de nyilván az oviban nem tudnak rá külön időt szakítani és úgy kezelik, mint a többi 3 évest, de neki ez meg már unalmas, nem elég.
Az én fiammal is hasonló problémák voltak az óvodakezdéskor. Most 8 éves. Mostmár képes viszonylag magabiztosan közösségben létezni. Hosszú út vezetett idáig. Vizsgálatok, terápiák, operáció, kontrollok. De megérte, mert most sokkal könnyebb a gyereknek. Még mindig hosszú út áll előttünk.
Lehet, hogy bizonyos aspektusokban előrébb jár a gyerek a kortársainál. Nálunk a fiam nagymotorikus mozgása pl.átlag feletti volt. A finommotorikája, szociális kompetenciái, koncentrációja, nyelvi fejlődése viszont lemaradt. Ráadásul hallásproblémája is volt, azt is meg kellett oldani. Nyelvi fejlesztést kapott az óvodában. Segítettek neki a feladatok közötti váltásban. A finommotorikus képességek és a koncentráció miatt ergoterápiára hordtam. A szociális kompetenciákat kezelték kiscsoportos és egyéni terápia keretében is.
Nagyon nehéz szembenézni vele, hogy valami nem stimmel a gyerekeddel. Azzal meg végképp nehéz szembenézni, hogy valamit nem jól csinálsz szülőként. De maximálisan megéri. A közösségben való működés tanulható, az ehhez szükséges képességek fejleszthetők. Neked, mint anyának kötelességed megadni a gyerekednek az alapokat az élethez. A közösségben való boldogulás nagyon fontos. Muszáj megtanulnia egy gyereknek alkalmazkodni a szabályokhoz, társadalmi normákhoz. Vidd el a gyereket pedagógiai szakszolgálathoz, vizsgáltasd ki, milyen területeken van szüksége fejlesztésre, milyen hétköznapi változtatásokkal teheted könnyebbé a gyerek életét. Nálunk pl.csodát tett a médiafogyasztás drasztikus csökkentése.
Kisfiam most lett csak 2, neki még vannak ilyen romboló dobáló dolgai, viszont a bölcsibe semmi ilyet nem tesz. Alkalmazkodott a szabályokhoz, a társaihoz, soha nincs rá panasz.
Az átlag gyerek ilyen, a rosszaságot otthonra tartogatja, mert ott van biztonságban, a szülőben van a bizalma. Nekem baromi fura hogy van egy állítólag zseni gyereked, akinek nem tudod megmagyarázni hogy kell viselkedni oviban, holott beszélsz erről vele (nem érti holott extra okos?) és otthon egy földreszállt angyal, máshol ereszti ki a gőzt? Neked ez mit árul el?
Mindkét gyerekem 2 évesen kezdte a bölcsit, már akkor is szót tudtak fogadni egy bizonyos szinten és nem nyúltak át a szomszéd tányérjába, nem szövegeltek vissza, ha hülyeséget csináltak stb.
Nem gond ha túrja az udvart, de a többi amiket írsz azok igazán gondok 3,5 évesen.
37-es! Az óvónőnek megvannak az eszközei, ez a szakmája.
De ha az anyuka nem belátó, az ellene hat, nap mint nap “lyukas korsóba vizet”.
Ha visszaszól, s azt az anyuka “frappánsnak” értékeli, nyilván otthon is ezt teszi, és jót nevetnek neki: “figyeled, hogy vág az esze, milyen okos a szentem”.
Ha ez nem változik, baj lesz az iskolában. Amelyik gyereknek nem tanítják meg otthon, hogy mettől-meddig, hogy szót fogadsz, stb, annak a tanulási haladásával is komoly baj lesz.
A liberális nevelés ilyen kis elszabadult hajóágyúkat eredményez, és a nagy elszenvedő maga a gyerek, aki örök konfliktusban él a környezetével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!