Ovódapedagógus alkalmasságin menmyore kizáró ok a rossz hang?

Az énektudas pont olyan amit gyakorlassal fejleszteni lehet.

Senki nem születik ugy, hogy tökéletesen kienekli a magas c-t.

Úgyhogy menj énektanárhoz.

Ahogy írták. Elegendő az óvodásoknak való dalokat tisztán kiénekelni. Egyébként mind ugyanaz a sablon, soknak szó-fá-mi-ré-dó (ereszkedő) a zárósora, ezt begyakorlod és az már tuti. A többi sor egyszerűbb. Általában maximum egy oktáv a hangterjedelem.

Ha viszont ennyi se megy, akkor nem neked való szakma, sajnos akkor az van. Más kérdés, hogy igen sokoldalú szakma, irodalom módszertan, testi módszertan (ez pl kiemelt!), énekzene mszt, satöbbi... És persze a gyermekpszichológia alapvetéseit is tanulni kell majd és főképp: érteni, megérteni a gyakorlatban (fejlődéslélektani, játékpszichológia, stb)

Sőt, el foglak keseríteni: rendesen b&szatják a legtöbb főiskolán az ovped jelölteket furulyázással. Szóval furulyázni IS KELL tudni az ÖSSZES ovis dalt, sőt, Beethoven és Mozart kicsit komplikáltabb darabjaiig bezárólag.

Mindezt gondold végig, kérlek, és az után dönts. Ha megvan a dipi, a furulyázás kevésbé lesz már mérvadó, viszont A FELNŐTTET zTÁNOZZA AZ OVIS, TEHÁT a TISZTA ének hang kelleni fog mindig!

Egyébként a hagyományos, kodályi zenepedagógiában az ovisok még csak pentatonban énekelnek, oktávnál is kisebb hangterjedelmű dalokat. Vagyis a fent írt szó-fa-mi-re-dó nem is igazán kéne, hogy előforduljon, mert se fá, se ti nem kéne legyen benne. Ettől még persze sok gyerekdalban benne van és gyakorlatilag a legtöbb óvónő tojik rá, hogy elvileg ezek nem ajánlottak. (Egyébként azért nem ajánlottak, mert a tiszta énekhez előbb pentaton skálát kell begyakorolni, amiben nincsenek kis szekundok. A kis szekund környékén szoktak hamisan énekelni a kicsik, azt meg nem akarjuk bevésni. Valamikor általános alsóban érnek meg rá.) A másik gond, hogy sokszor az óvónő nem keresi ki a kezdőhangot (furulyán vagy valahogy), ott énekel, ahol neki kényelmes, ami a gyerekeknek túl mély, dörmögős hang.

Arra alapozva, hogy az ovikban sajnos sokszor így megy, nem sok értelmét látom túlságosan szívatni az óvónőket az énekléssel. Valamennyi kell, de azért na. Inkább a lényeges pár pontot kéne erősebben bevésni: a hangmagasságot, hangterjedelmet és hogy minél kevesebb fá-ti hang legyen a dalokban.

Tudom, a kérdezőn ez nem segít :-(

Előző, viszafelé reagálnék.

Ebben a formában nem helytálló amit írsz, bár itt-ott van igazság a soraidban.

A tiszta éneklés -az óvodásoknak való dalok kapcsán- valójában nagyon is fontos az óvodapedagógusok részéről! Mágpedig azért, mert a felnőtt: egy minta az ovisok számára! Az óvodás legfőbb tanulási formája az utánzás. Ezért kell tiszta hangon éneklő pedagógus.

(A félreértés elkerülésére mondom: beszédben is a tiszta kijetés alapvető az ovisok felesztése során, mégse akadály pl a tájnyelvi, akcentusos óvónő alkalmazáa, amennyiben HITELES a tájnyelvi magyar kiejtése, és nem valamiféle kevert változatú, továbbá az autentikus, annak megfelelő hangzókkal produkálája. Úgy is a gyerek szülei akcentusa a mérvadó az ovisok beszédérésére nézve, ha nem is teljes körűen, de azért mégis, legyen már hiteles az a másik akcentus!)

Ovped szakon fel szokták hívni a figyelmet a pedag jelölteknek, hogy kellően magas legyen a kezdőhang. Tudom, léteznek nem pályára való óvónők is, ilyen, vagy olyan szempontból, de az más kérdés.

"Vagyis a fent írt szó-fa-mi-re-dó nem is igazán kéne, hogy előforduljon, mert se fá, se ti nem kéne legyen benne. Ettől még persze sok gyerekdalban benne van és gyakorlatilag a legtöbb óvónő tojik rá, hogy elvileg ezek nem ajánlottak. (Egyébként azért nem ajánlottak, mert a tiszta énekhez előbb pentaton skálát kell begyakorolni, amiben nincsenek kis szekundok"

Lehet, h néhány óvónő nem a pályára való, azonban ovped szakon nem úgy tanítják, ahogy hiszed, a téren.

Azaz, helyes bár, amit írsz ezen a ponton, azonban abban tévedsz, mntha a legtöbb óvodapedagógus nem így járna el. Dehogynem így járnak el!

Nevezetesen, bölcsiseknek és kiscsoportos ovisoknak a két- és háromhangból álló dalokat veszik elő a legtöbb esetben. (Most hadd ne térjek ki az óvodapedagógia módszertanára, ezért fogalmazok úgy, hogy "veszik elő", de a módszertan alapja az indirekt fejlesztés egyébként, nem úgy, mint suliban, tehát nincs direkt tanítás!! Dalolás van, például, megfelelően időzítve, aszociálva, játékhoz van kapcsolva, vagy tevékenységhez, stb)

A 4 évesek számára leginkább a 3-4 hangosakat szemléltetik, úgymond.

És csak az 5-6 évesek számára úsztathatják be játékba, tevékenységbe az oviban a szó.fá.mi.ré.dó ereszkedő hangsort is, aminek 5-6 évesek esetén nagyon is megvan a helye!

Tehát megvan a fokozatosság.

Csakhogy valamit félreértettél. Én nem arról írtam, mi kell az ovisoknak a hangképzés tekintetében, hanem a kérdés vonatkozásában írtam, tehát arról, mi kell AZ ÓVODAPEDAGÓGUSOKNAK a hangképzés tekintetében! Nagyon nem mindegy! :)

Márpedig az ovpedesek hangképzéséhez KELL a szó-dó ereszkedő hangsor tiszta kiéneklése! (Sőt, mondom, 5-6 éves gyerekek számára is kell.)

Abban igazad van és én is úgy látom, hogy a szekund (kis- és nagyszekund) nem való 5 éves kor alatt, gyakori hallgatásra, játékhoz kapcsoltan (pl énekes játékok).

Ahogy a túl nagy ugrás sem (kvint és afelett, se a szűkített kvint), 5 éves kor előtt.

Sőt, tovább megyek: bármelyik életkorú gyerek számára ZENEHALLGATÁSRA A HÁTTÉRBEN BÁRMILYEN nekik való zene mehet! Babáknak is, akár komolyzene! Ovisoknak is! Melyekben igen bonyolult dallamok és hangsorok is felfedezhetőek sok esetben. De ez csak a háttérben oké! Ellenben játékkal összekapcsoltan már a hangsúlyt arra kell helyezni, amiről írtam, ÉLETKOROKRA, ÉVJÁRATOKRA LEBONTVA.

Tehát tartsuk szem előtt, hogy évjáratonként más és más a gyerekek érési szintje, különböző téren, és ezért más és más a pedag módszertan is, évjáratonként!