Lehet valami kötődési probléma azoknál a gyerekeknél, akik túl könnyen vagy épp túl nehezen szoknak be az óvodába?

SzemèlYisèg

Szülôi hozzààllàs

Elôzmènzek ( mennyinidôt töltött koràbban külön)

Persze a csalàdi hàttèrre is utalhat…de a rosszabbnàl jobban ragaszkodnak amùgy àltalàban..

De ez legfôkèppen az elsô 2 pont, ami össze is kapcsolódik valahol.. hiszen a szülô szemèlzisège laza, akkor gyakrabban a gyerekè is.

Épp a fordítottjáról árulkodHAT.

Sokkal jobban szorong elváláskor az a gyerek, amelyiket ridegtartásban neveltek, aki bizonytalan a szülei szeretetében. Mert az idegen környezet még ijesztőbb neki.

5! Ez az, keltsed csak a rossz érzéseket másokban, úgy kell azt.

Mivel magyarázod a 6-ost?

5

Pont az ellentettje az igaz inkább.

Általában azok a gyerekek , hangsúlyozom, általában(!), akik szinte csak a szülővel vannak( ennek 1000 oka lehet, akár az elmúlt karanténidőszak is) és azok, akik nem biztosak a szüleikben szoknak be nehezen.

Viszont ez a bizomytalansàg lehet a szülő aggodalmának lecsapódása, vagy akàr a gyerek személyiségéből fakadóan, vagy mert valóban nem bízik a szülőben( ridegtartás, ha màr így fogalmaztak mások) vagy ahogy feljebb is írtam, nem töltött a szülő nélkül időt korábban.

Vagy pl ismerősi körben van egy kicsi, akinek pont a szepa kellős közepén 5 napra kórházba került az anyukája.. ez a 9 hónapos kori eset annyira mély nyomot hagyott, hogy egyszerűen nem ment a beszoktatás, pszichológus kezeli.

Náluk pont összetett, csak anyukával volt 2,5 éves korig..2 percre sem hagyta kb magára- apuka sem volt jelen, és az anyuka is szorong a gyerek közösségbe lépésétől.

Caak azt akarom mondani, hogy valóban nem lehet következtetéseket levonni, mert nagyon összetett.

Ahogy a 6. Is írja a 2 egyformán nevelt gyerekét.

Nálunk egyébként az is szerepet játszott, hogy régóta készítjük fel őket.

Én pedig teljesen természetesnek vettem, hogy mennek oviba.

Semmi dráma, hogy “jajj kicsikém milyen nagy lettél”

Egy pillanatra nem volt gond a naggyal, a kicsivel idén kezdjük, de vele sem lesz baj.

Nyílt napon simán bement magától, amíg én pisilni mentem.

Kért inni a pedagógustól, szólt, hogy pisilni kell,és kakilt is màr ott.

Szóval nulla aggodalommal vágok bele.

Nagyon sokat figlalkozom velük. Ők az elsők. 19 hó különbség.

De hagyomegyedül is kibontakozni a gyerekeket.

Önállóságra nevelem őket.

2 hetente 1 napot a nagymamánál vannak.

De az apjuk is teljes értékű szülő, az öcsém is foglalkozik velük.

Mi magunk is lazák vagyunk.

Ilyen a személyiségük… ennyi..más gyerekkel lehet mit sem érnek a szokásaink, beszélgetéseink.

Összeteszem a 2 kezem, hogy nem volt gond és szinte biztos vagyok benne, hogy a kicsivel sem lesz.

Kötődésre pedig annyit, hogy más miatt voltunk mi is szakembernél és leírta : “Túl erős kötődés az anyával”

( erről persze nekem megvan a véleményem, mert, hogy lehet màr túl erős egy anYai kötődés?)

Tehát összetett, de nagyon.