Óvoda előtt számoljon?
Kisfiam szeptemberben tölti a 3-at, óvodába fog menni.
Nem járt bölcsibe, itthon voltam vele és foglalkoztam vele.
Sok mesét néztünk (youtube zenés gyerekdalok sokszor), könyveket olvastunk, rengeteg mondókát megtanult, sokat beszéltem hozzá. Szeret énekelni, mondókázni, sok szót ismer (angolul, németül is gyakorol) az állatok neveit például szépen megtanulta 3 nyelven, ez érdekelte és a szivacs agya gyorsan megtanulta.
Most a számolás a kedvenc játéka, könyvekből megszámol bármit, elszámol 10-ig gond nélkül, tovább is megy ha koncentrál. Nekem ez nem fura, de a férjem szerint unatkozni fog az oviban, és már “sokat” tud…
Szerintem a korabeliek is ilyenek, nem aggódom, ők már ilyen okos generáció.
A ti gyermeketek milyen mondókát, dalt ismert ovi előtt, meddig számolt, mi mindent tudott?
Tök mindegy, hogyan tud számolni, az is mindegy, hogy milyen nyelveken nevezi meg az állatokat, sőt, a mondóka se olyan hű, de fontos. Persze jó, ha sokat tud, de ott úgyis mondókáznak majd eleget. Nem középiskolába megy, hanem csak egy mezei oviba.
Ami igazán számít, hogy mennyire önálló. Tud-e egyedül enni, cipőjét felveszi-leveszi, kabátját felvesz-leveszi, tud-e egyedül pisilni, tud-e jelezni az óvónőnek, ha valami baj van, tudja-e követni a szabályokat (egy exbölcsisnél ez általában már megvan), stb. Ezeket kell fejleszteni nála, mert sokan lesznek, és sokat számít, hogy mennyire önálló adott dolgokban.
Szeretnék megosztani nagyon hasznos gondolatokat dr. Vekerdy Tamás talán a leghíresebb gyerekpszichológus gondolataiból, könyveiből. Valaki vagy ignorálja vagy befogadja, mindenesetre idevág, én tisztelem őt és szerintem nagyon jól látja a gyermekek világát és a szülőkét is.
"Tele kétséggel, megfelelni vágyással valóban abban méri a szülői kompetenciáját, hogy a gyereke előbb hagyta-e el a pelenkát, mint a szomszédé. A gondos szülő tudja, hogy gyerekkorban dől el sok minden, és nem szeretné a gyerekét megfosztani a soha vissza nem térő lehetőségektől – ezért hordja már babaként fejlesztésre, íratja be versenysportra, nyelvtanfolyamra, informatikára és ki tudja még mire óvodás korában, ezért viszi minden nap autóval három várossal odébb az elit általános iskolába.
Pedig régóta tudjuk, hogy az életben való érvényesüléshez nem az irányított fejlesztés, a korai tanfolyamok és a totyogós korban felmutatott eredmények szükségesek. Hanem valami egészen más:
„A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja, csak hülyék vagyunk, és nem tudjuk megállni. Éppen hogy abból lesz jó eséllyel topmenedzser, aki gyerekkorában szabadon játszhatott, akit dögönyöztek és csiklandoztak, és nem volt baj, ha kamaszkorában lerontotta a jegyeit”
Ma már széles körben ismert tény, hogy a szabad játék – főleg az olyan klasszikus gyerekes tevékenységek, mint a fára mászás, a biciklizés vagy a bukfencezés – olyan agyi pályákat aktiválnak, amelyek megkönnyítik a nyelvi fejlődést, az írás-olvasás tanulását, így végső soron ezek a jó iskolai teljesítmény zálogai. A fáról lemászó, az ágakat a lábával kitapogató gyerek sokkal jobban tornáztatja az agyát, mint az, akit ettől féltésből eltiltanak, és inkább a fejlesztő foglalkozásra küldenek.
Az a gyerek, aki már majdnem mindent megtanult unatkozni fog az iskolában, s ha unatkozni fog nem fogja érdekelni, mert a gyerek a kihívásokat hajszolja és idegrendszere annál inkább fejlődik.
" A gyereknek az lenne az ideális, ha lassú, saját tempója szerinti érésben jutna el oda, hogy az őt érdeklő dolgokkal tudjon foglalkozni, a saját igényei és szükségletei szerint. Rengeteg tehetséges ember volt csapnivaló tanuló az iskolában pl. Winston Churchill, Einstein.
Ha a jelentős eredményeket elért emberek életrajzát tanulmányozod, az tűnik fel, hogy mindegyikük életében volt egyvalaki, aki feltétel nélkül hitt bennük és bizalomteljes várakozással tekintett rájuk."
Kérdező, engem soha nem készítettek fel a szüleim előre semmire, elsőben tanultam meg a betűket, számokat a tanító nénikkel, idegen nyelvet csak felsőben tanultam először. Nem dicsekedtek velem a szüleim, átlagos voltam. Szerettem a sulit, mert minden újdonság volt és rácsodálkoztam mindenre.
Azóta kutató lettem és folyékonyan beszélem az angolt.
Anyósom a zengő abc olvasta orrba szájba bölcsis korában. Nem azért mert mwg akarta tanitani olvasni hanem mert a gyereket érdekelte. Tudta is az összes betűt, ráadásul betűs tapéta csík volt a konyhában, ott mutogatta is a tudását. Most megy suliba, alig emlékszik a betukből, mert aztán sosem gyakoroltuk, más érdekelte, a dínók, a járművek, az allatok. Mikor mi, akkor abból lett professzor tudású.
Én ezen nem rugóznék, az okosság nem ebben mérhető, hadlegyen gyerek már
Nagyon örülök, hogy valaki dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológustól idézett! :) Összegzésképpen a szakmai tapasztalatomból az alábbi tényezőket emelem ki, kifejezetten az óvodás korra vonatkoztatva mint a fejlődés LEGFŐBB támogató tényezőit, kifejezetten 2 és fél, 3 éves kortól ezek a leghangsúlyosabb tényezők (de nagyrészt a totyogók számára is):
- őszinte, kongruens szeretet a gyermek irányába, gyengédség, gyengéd testi érintés: puszi, őszinte ölelés, höcögtetés, ölben ülős játékok;
- érzelmi biztonság, nyugodt érzelmi légkör;
- ha kérdez a gyerek, válaszolunk neki az ő nyelvezetén és megértési szintjén (a természetes gyermeki kíváncsiság kielégítése);
- spontán, szabad játék;
- spontán utánzási lehetőség (pl szerepjáték);
- indirekt (közvetett módszerű) fejlesztés, nevelés (az óvodás NE vegye észre, hogy "fejlesztve van", mellőzük a tanulós játékokat!);
- mozgás (főleg friss levegőn), elsősorban spontén módon;
- szociális fejlesztés, a helyzet és az aktuális körülmény adja adja;
- az anyanyelv fejlesztése ritmusos versekkel, mondókákkal, és a felnőtt részéről az óvodás számára érdekes témákról (évszakok, állatok, növények, évszakok, játékok stb) való rendszeres beszéd (sokat beszélni hozzájuk, az élőbszéd fontossága a gépi hang helyett, esetleg mellett).
Az iskolás, direkt módszerrel fejlesztett óvodás gyorsan megjegyzi az ismereteket bár, de annál hamarabb el is felejti és egy idő után megfelelési kényszer alakul ki nála sajnos, ennek hatására. A direkt módszer apránkénti bevezetése csak 6-7 éves kortól hasznos, mert addigra megérik az agykéreg alatti állomány, HA HAGYTUK(!), és ennél fogva 6 éves kortól az egykéreg fejlődése folyhat intenzívebben már, pl direkt módszerek, azaz oktatás által - ami korábban több kárt okoz, míg iskolás kortól viszont már alkalmas módszer (az indirekt módszer mellett).
A mozgókép (tv, video) óvodás korban gátolja az elaborációt, ami a kéreg alatti állományt fejleszti, mely a spontán érzelemfeldolgozó kreativitásért is felel.
A gépi hangot nehezen utánozza a 6 évesnél fiatalabb gyermek.
Az idegen nyelvi oktatás is kifejezetten káros, mert az anyanyelvi érést megzavarja 6 éves kor előtt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!