Ha felmerülne az ügyeletes óvoda igénybe vételének a lehetősége, te megkérdeznéd a gyereked, hogy menne-e oda?

Csak a nyitókérdést olvastam el, a válaszokat nem.

Maximálisan egyetértek veled, kérdező!

Az egy másik helyzet, hogy ha végképp megoldhatatlan másképp, akkor már sokkal korábban otthon elmondom a gyerekemnek, hogy akárhova is kell akkor járnia, de mennie kell oviba, mert nem tudjuk máshogy megoldani. Vagy ha csak erős kompromisszumokkal oldható meg, akkor elmondanám a gyerekemnek, hogy lehetne X néninél/Y táborban, vagy egy másik, ügyeleti óvodában. És őrá bíznánk, melyiket választja.

Szóval alapvetően, ami őt (őket) érinti, abban amennyire a lehetőségek engedik, igyekszünk figyelembe venni az igényeiket, kéréseiket.

És ha kényszerből nem lehet azt tenni, amit szeretnének, azt is inkább finom meggyőzéssel adagoljuk be, nem úgy, ahogy a gyakorin szokás, hogy "én vagy a felnőtt, én parancsolok". Kapsz majd hideget-meleget, figyeld csak meg, kérdező! :-))))

Na, közben végigolvastam a válaszokat, és ritka eset, hogy ennyi korrekt válasz van (függetlenül attól, hogy nem mindenki ugyanúgy látja). Örülök, hogy tévedtem ebben! :-)

13-assal nagyon egyetértek: nem az óvónő előtt kell ezt megbeszélni, pláne, ha "kiképzőtiszt" stílusú. Otthon, mindent részletesen átbeszélve kell ezt a családi kupaktanácsnak megbeszélnie. Az óvónővel csak a végeredményt kell közölni: kértek vagy nem kértek.

Az ügyeletes óvodàt valóban akkor kell igénybevenni, ha másképp nem tudod megoldani. ( nem csak nehezen tudod megoldani)

Ilyen esetben nem kèrdezed meg a gyereket, hanem elmagyarázod, miétt kell odamenni.

A gyógyszeres példa is szuper, vagy mondjuk a lábyom szemüveges, szemtapaszos.

Nem opció, hogy zavar, nem akarom viselni, de a keretet ő vàlaszthatta ki, vagy tapasz mintát is naponta, 1 èves kora óta.

Én is a véleménykikérés, mellett vagyok tehàt.

Szóval azó vónőnek igaza van, viszont honnan tud errôl????