Ez rendben van egy óvónőtől?

10en vannak csak, a gyerek sokadszorra sem tudta berakni a nagy télikabátját és segítség helyett bosszankodott(utálja a szekrényt, az túl kicsi, elege van). Ez fix. Aztán nem tudom, mert nem tudta rendesen elmondani, gondolom nem kért segítséget vagy az óvónő nem fedezte fel hogy segíteni kell, vagy csak épp nem tudott együttérezni a gyerekkel(amit megértek, nekem sem megy mindig) és a végén veszekedés lett. Nem tudom ez mit jelent, mindketten csak ennyit mondtak.

Nem vagyok oda a reakcióért, szerintem ha egy gyerek olyan kétségbeesett, hogy kiabálva hisztizve le akar lépni, akkor nem kellene megmutatni neki, hogy mehetsz, nem vagy annyira fontos, hogy visszatartsalak(még ha nem is engedte volna ki a kapun, a gyerek ezt nem tudhatja). Másrészt ja, nem lehet mindig türelmesen megbeszélni vele.

Én nagyon rápirítottam volna, hogy "mégis mit gondolsz, kiengedlek, hogy elüssön az autó vagy elraboljanak?? Az kell neked, hogy bajod legyen, vagy meghalj? Azt hiszed annyira rossz itt az óvódában a rossz szekrénnyel, hogy inkább elcsapadnád magad az autóval? Ha valami bajod van, gyere ide és kérj segítséget, nem lehetek mindig a fenekedben hogy azt lessem, éppen mi nem megy! Fontos vagy, szeretlek, de ez hatalmas butaság és meg ne halljam még egyszer, hogy ilyen eszedbe jut ahelyett, hogy megbeszélnénk! Senki sem akarja, hogy meghalj!"

Tőlem ilyen telik, általában ezt vágom le neki(tőlem is le akar lépni néha, ha besokall), de gondolom x év tanulás és x év ovis tapasztalat után futja jobbra az óvónőnek..

Amúgy azért nem problémáztam, mert az óvónő cukinak tartotta az egészet, és nevetve mesélte, mekkora pukkancs a gyerekem, hogy ilyen messzire is elmegy, milyen nagy komolyan összepakolta a táskáját meg látszott hogy átgondolja a dolgokat..

Nem akarom, hogy az maradjon meg a gyerekben, hogy ő nem fontos, vagy akár az, hogy kimehet, ha akar.

Az épület ajtaját nyitotta ki, azt, amelyik az udvarra néz(de onnan is ki lehet menni)