Úgy érzem, elutasít a 3 éves kislányom, legalábbis nem szeretetteljes a kapcsolatunk. Mit tegyek?

Sokszor vagyok nagyon fáradt, nagy felelősséggel járó munkám van. Úgy érzem az a kevés idő amit együtt töltöttünk, az sem volt elég mély. Épp most mentem be hozzá esti puszit adni, nem engedi az ölelést, eltart magától. Nagyon szeretném megölelni, de ő ne szereti, így nem erősködök. Nem tudom van-e még innen út egy normális kapcsolatba, borzasztóak félek, hogy sérül.

9 és 13 hónapos kora között az anyósom és az anyám vigyáztak rá. Utána került bölcsibe, ahonnan nem érkeztek olyan visszajelzések, hogy ne tudna beilleszkedni. Most az oviban sajnos már vannak gondok az óvónők meg azt mondják, hogy 20 gyerek mellett nem tudnak ezzel mit kezdeni.

Rengeteget van az apjával, inkább az ő társaságát keresi. Az ő kapcsolatuk szeretetteljes. Az vígasztal valamennyire, hogy ha én el is szúrtam a dolgokat, van egy csodás apja, akivel össze vannak nőve. Köszönöm, hogy meghallgattok, nekem már ez is segítség.

Szó sincs karrierről. Lakáshitelünk van, a férjem egyik munkáját vesztette el a másik után. Ha rajtam múlik, 3 évig otthon maradok vele, de sajnos az én igényeim nem számítottak. Nem veszem ítélkezésnek, én ugyanezen a véleményen vagyok.

Hétvégente - ha nem kell dolgoznom - családi napokat tartunk együtt vagy kiegészülve anyósomékkal. Kipróbálhatjuk a lányos napokat, jó ötlet.