Szülők, ti mennyire érzékelitek az óvodapedagógus-hiányt?

Mivel dajkaként dolgozom,látom mennyire túl van terhelve az óvónénim,évek óta nincs társa mert nincs jelentkező,csak pedagógiai asszisztens,de ő nem végezheti azt a mérhetetlen sok papírmunkát. Kijelenthetem hogy katasztrófális a helyzetünk.

Nálunk is "lasszóval fogják" - fél évig egy gyakornok volt a nyugdíjba ment helyén, aki szerencsére maradt ill. a régi dadusoknak szerintem valahogy támogatják az "átképzését" ped. asszisztenssé, legalábbis sorozatban vagy az 5. ilyen akció történt a két gyerekem pályafutása alatt. Így most egy óvónő hiányzik csak 5 csoportból, amit büszkén hirdettek. Egy barátnőm is óvónő (tanárit végzett, külföldön évekig óvónőként dolgozott, de mindezzel itthon nem lehetett az, így újra "tovább" tanult), most megy majd vissza saját gyerekek után, azt mondta, dúskálhat az ajánlatokban még év közben magánovikból is, de fogalma sincs, hogy oldja meg, hogy majd 7-re járjon.

Mi nagyon érezzük, bár nem elsősorban azon, hogy nincs váltótárs, mert az éppen volt mindkét helyen ahová jártunk, inkább az óvónők totál alulmotiváltságán, és azon, ahogy bánnak a gyerekekkel. Biztos hogy túlterheltek, fáradtak, bár biztos hogy nem csak az erre alkalmasok vannak a pályán. Nagyon nagyon rossz körülmények közt volt a gyerekem egy szuper oviban (szuper alatt azt értem hogy modern, felszerelt, támgoatott, stb). Úgy bántak vele hogy a kutyámmal otthon nem bánnék úgy. Bölcsődét ugyanígy váltottunk 1x a rövid bölcsödei idő alatt.