Akinek nem sikerült teherbe esni, mennyi idő telt el, mire eldöntötték, hogy örökbe fogadnak? Ezt az időt mi befolyásolta?

Nem próbáltok meg előbb lombikra menni?Vagy kideríteni, hogy miért nem jön össze.35 évesen már nem kell egy évet várni, hogy kivizsgáljanak benneteket.

Amúgy az én párom 52 éves én 37 és 2 év próbálkozás után sikerült a baba természetes úton.

Orvosi kivizsgáláson voltatok már, lehet tudni, mi a sikertelen próbálkozás oka? Ha esetleg magától a lombik eljárástól idegenkedtek, ez ne tartson vissza, lehet, hogy sokkal egyszerűbben is megoldható lenne a probléma (pl. kisebb műtét, gyógyszer, injekció). :)

Ha újszülött babára vágytok, azt a te 45 éves korodig kaphattok, azonban egy egészséges, fehér bőrű újszülöttre akár 6 évet is várni kell (megyétől és esetleg civil szervezettől függően). Mindenképpen csak akkor vágjatok bele, ha mindketten akarjátok, biztos az elhatározás, és nem pótléknak kellene, hanem tudjátok őt önmagért, vér szerintiként szeretni. Azt is gondoljátok végig, mi történne, ha sikerülne az örökbefogadás, és utána érkezne egy vér szerinti kistesó. Hogy viszonyulnátok ezután a gyerekekhez? El tudjátok fogadni, ha a leendő (örökbefogadott) gyermeketek esetleg nem hasonlít rátok, nem hordozza a génjeiteket, és ti esetleg nem "öröklődtök" tovább senkiben? Esetleg nem lebegne-e ott folyamatosan a "mi lett volna, ha?", vagy a "vér szerinti gyerek biztosan jobb/szebb/okosabb lenne". (Nem lebeszélés vagy gyanúsítgatás a szándékom, nehogy félreértsd, de ehhez hasonló témák fel fognak merülni az alkalmassági vizsgálaton is.)

Egy éve próbálkoztok, nem tudom, ez elegendő idő-e ahhoz, hogy teljes mértékben el tudja fogadni az ember, hogy esetleg soha nem lesz vér szerinti utódja, valakinek ez könnyebben és gyorsabban megy, valakinek akár tíz is kevés, hogy ezt teljesen feldolgozza, átgondolja (sőt, valakinek egy élet sem elég hozzá, és inkább a gyermektelenséget választja). Személyiségfüggő, nektek kell éreznetek, ti mikor érzitek késznek magatokat :).

Az örökbefogadási procedúra sem egyszerűbb, mint a lombik, csak másképpen nehéz és megterhelő. Elbeszélgetés, környezettanulmány, orvosi és pszichológiai alkalmassági vizsgálat, jövedelemigazolás, tanfolyam, majd a(valószínűleg) sokéves várakozás. Aki nem teljesen biztos a dolgában, az általában kihullik, visszalép időközben. Beszélgessetek egy kicsit arról, milyen gyermeket tudnátok elképzelni, milyen életetek lenne együtt, mik a motivációitok; ezután kérhettek időpontot a TEGYESZ-nél, ahol mindne kérdésre választ kaptok, és beadhatjátok a jelentkezést. Esetleg felkészüléshez, tájékozódáshoz ajánlom böngészni az orokbe.hu weboldalt, mindent megtaláltok rajta, amit tudni érdemes a magyar örökbefogadás rendszeréről. :) Sok sikert kívánok nektek akár az örökbefogadáshoz, akár a vér szerinti babához, vagy akár mindkettőhöz!

Mi a párommal sajnos már 4-éve próbálkozunk de mind hiába valamiért nem jön össze a baba!

Csak találgatunk és néha egymásra célozgatunk hogy kiben lehet a hiba és egymást küldjük az orvoshoz hol ott egyikünk sem megy sehova!

Hogy miért talán mert félünk attól hogy talán tényleg saját magunkban van a hiba és nem a párunkba.

Beszélgetünk az örökbe fogadás ről én új szülöttet szeretnék míg a párom inkább már néhány éveset.

De mi azért várunk még kb 1-vagy2-évet és ha akkor sem akkor lépünk.

Üdv.

26.N

Kedves kérdező, nem egészen pontosak az információid. :)

A szabály az, hogy a fiatalabb fél és az örökbefogadott között legfeljebb 45 év korkülönbség lehet. Tehát a te 44 éves korodban is simán kaphattok még újszülöttet, de amikor te 50 leszel, akkor is egy akkor legalább 5 éves gyereket. (Sőt, szigorúan elméletben, de ha 50 évesen hozzámennél egy 30 éves férfihez, akkor az ő 45 éves koráig is kaphatnátok újszülöttet. :) ) /Bár valószínűleg a hagyományosabb felállású házaspárok élveznének előnyt./

40 év az a korhatár, ameddig az újszülöttek örökbeadását közvetítő legnagyobb civil szervezetek (Gólyahír, Bölcső) fogadják a jelentkezéseteket - mert így van esélyetek, hogy 45 éves korodig sorra is kerültök. (Persze itt is lehetnek egyedi szabályok, van, ahol csak gyermekteleneket fogadnak, van, ahol mindenképp a nő életkorát nézik, stb.)

Szóval van még egy kis gondolkodási időtök, de azért nem érdemes túlzottan sokáig halogatni sem.

Ha az első gyerkőc összejött, akkor nagyon komoly, megoldhatatlan gond talán nem áll a háttérben. Lehet, kapnál egy-két hormonbogyót, esetleg inszeminációra küldene titeket az orvos, és hipp-hopp ott is lenne a két csík a teszten. De látatlanban nyilván nem lehet eldönteni.

Ha mélyen magadba nézel, van-e "preferenciád"? Ha lehetne választani, inkább vér szerintit szeretnétek, vagy (ilyen is van) tényleg nem annyira fontos a vér, elég volt egyszer a terhességet és a szülést végigcsinálni, és inkább örökbe fogadnátok? Ennek függvényében érdemes döntenetek, hogy a klinika vagy a tegyesz ajtaján kopogtattok inkább (előbb?). Drukkolok nektek, akárhogy is lesz!

Mi tududtuk, hogy van egészségügyi gondom, már így házasodtunk össze. Akkor még nem akartunk gyereket. Azért erről sokat beszélgettünk akkor, komolyan végigrágtuk a helyzetet. Összeházasodtunk, eljártam dokikhoz, végigjártam mindenkit, a saját oldalamról is megtettem mindent, hogy sikerüljön jobban lennem. Egy olyan gyógyszert szedek, ami miatt problémás lenne egy terhesség. 1 évet próbáltam gyógyszer nélkül is, de nem ment túl jól, mellette sportoltam, egészségesen próbáltam élni. Többször próbáltam az orvosommal kimondatni, hogy ő mit gondol a lehetőségeimről, de mivel folyton csak a terhesség szövődményeit sorolta és a nehézségeiről beszélt, rákérdeztem 2 év után, hogy szerinte fogadjak-e örökbe. Azt mondta, hogy egy ilyen döntést nem hozhat meg helyettem. Ez alapján úgy éreztem, hogy ő ezt támogatná. Voltak hullámvölgyek, ekkor még mindig nem terveztünk gyereket, csak a lehetőségekkel akartunk tisztában lenni. Eldöntöttük, hogy örökbefogadunk MAJD, de ezt azért emésszük meg, rágjuk végig, tegyük a döntést a sajátunká. 2 év telt el így, majd jelentkeztünk a tegyesznél. Szóval hosszú évek teltek el, de addigra képben voltunk, tudtuk, hogy mire vállalkozunk, szükségünk is volt erre az időre, hogy jól tudjunk hozzá állni és ne legyen tele a fejünk sületlenségekkel és előítéletekkel. Most egy éve várakozunk. A mi megyénkben 3-4 év a várakozás, de megfontolandó, hogy a tietekben mennyi, időközben ki tudtok szállni, de ha csak sok évvel később indultok neki, egy csomó megpróbáltatás után lelkileg sokkal megtépázottabban, a vérszerintihez sokkal jobban ragaszkodva fogtok csak eljutni. Mi elengedtük, elsődlegesen örökbefgadással leszünk szülők és ha az élet úgy hozza, akkor a 2., vagy 3. gyerek lehet vérszerinti. Én lehet, hogy elkezdenék lelkileg erre készülni, közben jobban meg is ismernétek a saját lelketek reakcióit a témára, látnátok, hogy mik a problémásabb pontok: pl a kor, a bőrszín, a nem, a vizsgálatok, az alkalmasságin valami? Ha most jelentkeztek, akkor is lehet, hogy csak 5-6 év múlva kerültök sorra. Ezt az életkor belövésénél is fontos lehet végiggondolni: 5 évvel kisebb tesót szeretnétek, vagy azt, hogy közelebb legyenek életkorban?

Arról nem is beszélve, hogy 40 éves kor fölött több alapítvány nem fog fogadni benneteket, pedig csecsemőt onnan is lehet kapni. Drukkolok, hogy így, vagy úgy, de hamar szülők lehessetek!