Most találkozunk majd először az állami gondozásban lévő kisfiúval, kapcsolattartást kezdeményeztünk. Hogyan viselkedjünk Vele szemben?
A két napja kiírt kérdésem folytatása ez a mostani.
Végül a 11 éves kisfiú kapcsolattartói leszünk kezdetben az otthonnal, a pártfogójával történt egyeztetés értelmében. Azoknak, akiknek új: az édesanyja tavaly meghalt, az apja alkoholista, gyermekotthonban helyezték el.
Most hétvégén hozhatjuk el először. Ugye, a férjemet elég jól ismeri (a tanára, és a kisfiú a bizalmába fogadta), engem és a gyerekeinket még nem ismer.
A gyerekeink miatt nem aggódom, közvetlen kis emberkék, végig Velük leszünk, fel is készítjük Őket arra, hogy jön a kisfiú. Elég érzékenyek, ha az elesettek megsegítéséről van szó, ebben a szellemben neveljük Őket. Tegnap meséltünk Nekik először erről a kisfiúről, a fiam első mondata az volt, hogy szeretne, ha a fiúcska ott lenne a szülinapi buliján (jövő hónapban). Szval édesen reagáltak. Nyilván előordulhat, hogy idővel picit összezavarodnak, de minden kérdésükre válaszolunk.
Az én viselkedésemen gondolkodom. Én alapvetően egy nagyon melegen szerető, kicsit olaszos beütésű ember vagyok, apukám temperamentumát örököltem. Nyilván, tudok szelíden, visszafogottan viselkedni, ha a helyzet megkívánja, de otthon ez a nagyon játékos, laza, viszonylag hangos család vagyunk, a gyerekeim is átvették az én energiáimat.
Mennyire legyek szelíd? Vagy adjam önmagam? Nem akarom elijeszteni, de azt sem szeretném, hogy mesterkéltnek érezze a viselkedésemet. A gyerekek hamar rájönnek, ha vmi nem igaz.
Mondjam el Neki, hogy érezze otthon magát, vagy hagyjam felengedni, és hagyjam békén? Nem akarom, hogy feszengjen.
Picit izgulok, ez gondolom természetes.
Főznék egy finom ebédet. Puhatolja ki a férjem, mit szeret enni (ugye, bevallotta a férjemnek, hogy már napok óta nem evett, sanyargatja magát)? Vagy csináljam a gyerekeim kedvenceit?
Minden véleményt, ötletet szívesen olvasom. Tudom, hogy túlspilázom, le fogom nyugtatni magam, csak nagyon örülök, hogy eljöhet hozzánk ez a kisfiú. Nagyon szeretnénk segíteni Neki.
válasza:Nem voltam hasonló szituban, nem is leszek valószínű soha. A leírásod alapján viszont vannak gondolataim.
-Nem biztos, hogy jó dolog az "érezd magad otthon". Mert hogy nem otthon lesz, ő egy idegen nektek, ti is neki. Vendég lesz a házban, ezért inkább azt kellene benne tudatosítani, hogy bármit is szeretne, akár csak egy pohár vizet is, szóljon nyugodtan. 11 évesen ha kicsit felenged, előbb utóbb úgyis kiszolgálja magát, ha már tudja, honnan vehet el poharat.
-nem vacakolnék a kajával, főzném azt, amit a család szeret. de persze még időben felajánlanám neki a lehetőséget, hogy ha pl nem szereti a krumplipürét szívesen csinálsz a hús mellé rizst. Vagy a hús mellé még májat, gombát... amit ő is szeret. de kifejezetten miatta nem főznék külön.
-nem vagyok biztos abban, hogy ez a nagy "segíteni-szeretés" jó ötlet. Nem lehet, hogy ez túl nagy teher lesz a gyereknek? hogy kényelmetlenül fogja magát érezni miatta?
-nem szabad elvárni, hogy a gyerekek szeressék egymást. A tied várja, hogy érkezzen, szeretné megismerni, szeretne segíteni... de mi van, ha a kisfiú ezt nem akarja? Mi van, ha nem akar "testvért", hanem nyugit szeretne? Ha nem akar szülinapi buliba menni? Ha nem akar semmi mást, csak ülni a tévé előtt és bámulni?
válasza:Ne ömlessz rá egyszerre mindent és mindenkit. Gyermekem is megijed az idegenek hirtelen ömlengéseitől, erőszakosnak hat.
Hagyni gondolkodni, megvárni mig válaszol, megmutatni neki a magánszféráját ahova elbujhat, nézzen szét, megmutatni a wc-t, hogyan működik a csap is, finoman, és nem zsibongva közeliteni és hagyni megszolalni, nem rázuditani mindent.
A csapot csak azert irtam mert volt egy kulfoldi kislany aki nem latott még tekerőset es ugy elsirta magát hogy haza akart menni szinte vigasztalhatatlanul.(kulfoldi cserediák program)
válasza:A pszichologusok olyan játekot szoktak kezdeményezni, de oviban is hasonlo ment elso nap, hogy körben ülnek a gyerekek és labdát passzolnak egymasnak es akinel a labda elmondja a nevét vagy mit szeret jatszani stb es igy megy körbe. Az oviban ezt bábozassal jatszotta el az óvónő.
Gondolom több modszer is van feloldasra ismerkedesre. Ti mint szulők is beülhettek a körbe magatokrol röviden mesélni
válasza:Ugye, a férjemet elég jól ismeri (a tanára, és a kisfiú a bizalmába fogadta),
mondjuk ez fura, ezt nem szokták engedélyezni...
Első körben a férjem beszélt a vezetővel (a suli igazgatójával), elmondta, hogy szeretnénk támogatni a kisfiút. Szerinte jó ötlet, szép tőlünk, még akkor az igazgató fel is hívta a gyerekotthont, beszélt a nevelővel, aki nem zárkózott el a dolog elől. Hétvégén úgy kell bemennünk, hogy megismerkedhessünk a nevelővel, és 1-2 órára elvihetjük a kisfiút. Természetesen időre vissza kell vinnünk. Elkezdünk ismerkedni.
De alapvetően nem akadályozzák a kapcsolattartást, mert a kisfiú tanáráról és annak családjáróé van szó, az igazgató jól ismeri a férjem, jó ajánlást adott a nevelőnek.
Miért lepődtél meg, kedves utolsó?
válasza:Szerintem legjobb dolog az őszinteség. Mondd el Neki, hogy Te magad is zavarban vagy és azt is, hogy nem tudod mit szokott meg, de Ti egy hangosabb család vagytok. Ha ettől megijedne akkor nyugodtan mondja ki (erre találj vagy találjon ő egy olyan formát amit meg is tud tenni. Pl: férjednek, akit jobban ismer szóljon, kérdezze meg Tőle vagy valamelyik gyerektől, hogy most baj van-e, vagy sem. Ha tisztázódnak a különböző helyzetek benne akkor előbb utóbb rájön, hogy milyen történések mögött milyen érzelmek vannak. Nem árasztanám el kérdésekkel, inkább hagynám, hogy ismerkedjen mindennel: Környezettel ugyanúgy, ahogy az emberekkel. És igen, ahogy valaki írta lehet, hogy vissza akar húzódni azt is hagyni kell. Erre kialakítanék neki egy kuckót ami lehet egy szoba ami később az övé lesz vagy egy játékvár vagy bármi ami erre alkalmas.
Az, hogy segítesz valakinek ne legyen alapja annak, hogy Te magadat háttérbe állítod, mert ez később visszaüthet. Ne legyen ez valamilyen teljesítménykényszer. Szóval add magadat, különben nem öröm, hanem munka lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!