Hogyan tudnám elmondani közeli hozzátartozóimnak, hogy örökbe szeretnénk fogadni egy babát vagy egy néhány éves gyermeket szülés helyett?

Ha mind a ketten tudnátok sajátotokként szeretni, akkor fogadjatok örökbe. Tényleg szép dolog - de azárt más szájízű, ha a valaki(k)ért és nem valamitől való félelem a fő indok.

Sok embernek fontos, hogy a saját "vérét" tovább örökítse, hogy a gyereke vonásaiban felfedezhesse önmagát és a szerelmét és összes felmenőiket (bár ez néha többesélyes:)), így a szüleiteknek is talán az lehetett, ezért nem biztos, hogy rögvest jól fogadják, ha ez megszakad. És sok párnak fontos az "ár" is, a 9 hónap, az izgulás, a szenvedés is, meg a korai kötődés, ezt is meg kell, lehet érteni, és végig illik gondolni a félelem kikerülésén túl, nem fog-e mégis hiányérzet maradni bennetek, hogy talán mégis kihagytatok valamit az életetekből.

Amíg ez csak elmélet, nem kell a rokonokat traktálni vele, ha nem akarod, hogy győzködjenek. Ugyanúgy, ahogy az ember - jó esetben :) - nem közli fűvel-fával, hogy próbálkoznak. Előbb járjatok utána, intézzétek el a hivatalos részét, úgy tudom, még úgyis marad valószínűleg pár évetek felkészíteni őket.

Látom nem nagyon válaszoltak eddig a kérdésre. Szerintem nem kell előre elmondani, hanem szépen folyamatában. A várakozás úgyis évekig tart, nem kell hogy addig folyamatosan azt hallgassátok a rokonoktól amit most itt. Esetleg ha jó viszonyban vagytok a szülőkkel, nekik meselhettek a tanfolyamról, stb, hogy szép lassan szokják a gondolatot. Távolabbi rokonoknak én biztos azt mondanám, hogy nem lehetett saját és kész, mert (a saját családomból kiindulva) nem hiányzik az a plusz okoskodás amit kapnék.

Arra azért gondoljatok, hogy az örökbefogadás sem egyszerű, rengeteg lemondással és akár 5-6 év várakozással járhat, szóval nem kizárt hogy később meggondoljátok magatokat.