Mennyire gyakoriak az ilyen gyerekek a gyermekotthonokban? Van esélyük az örökbefogadásra?

Nem,nem gyakoribb az otthonokban a beteg gyerek. És szinte semmi esélyük az örökbefogadàsra.

Àltalàban mindenki csecsemőt szeretne,nem pedig egy pàr éves fogyatékos gyereket.

Ezek a gyerekekröl nem mondanak le a szülei, de képtelenek ellátni otthon, így intézetbe adják öket. Ès szerintem elég gyakori.

Èn külföldön élek, és itt jobban bele látok ezekbe, mert a legjobb barátnöm édesapja egy beteg embereket foglalkoztató (több száz beteg ember tartozik ide) intézmény vezetöje. Itt a felnötteknek gyára, tehenészete, és kertézsete van ahol ök dolgoznak. Az otthonok, kisebb lakásokat, házakat jelentenek, ahol ápolokkal, gondozokkal saját magukat látják el.

Szóval itt a gyerekek is kisebb otthonokban élnek, és legtöbbször azért vannak elválasztva az egészséges gyerekektöl, mert a betegeket folyamatos fejlesztésre viszik. A beteg gyerekek napközben rendes gyerekekkel(mint a lányom aki egészséges és rendes családban nöl fel)vannak, bölcsiben oviban, és plussz fejlesztések vannak nekik.

Szerintem semmi esélyük kb. Egyrészt, ahogy mondták nem feltétlen mondanak le róluk. Még az egészségesekről se mondanak le sokszor, csak be vannak adva, aztán tengődnek, az anyjuknak eszükbe sincs foglalkozni a dologgal, de "talonban" tartja őket, hátha egyszer mégis kivinné, ami sose fog eljönni, mert semmit nem tesz érte, de legalább a gyereknek tuti nincs esélye normális családra.

Másrészt meg, egy ilyen fogyatékos gyermek felnevelése tetszik, nem tetszik, szép, nem szép, megnyomorítja az egész családot. Még a sajátot is nehéz bevállalni, megtartani, nem hogy direkt kiválasztani és hazavinni másét.

Szia! Igen, ahogy írták előttem, sajnos kevés esélyük van az örökbefogadásra. Azért vannak erre példák, pl. az alábbi cikkben olvashatsz erről: [link]

„Valamint a mentális retardáció kialakulásában szerepe van az elhanyagolásnak is?”

„A romániai gyermekotthonokról szóló cikkekben látni olyan képeket, amiken a gyerekek ilyen mozgásformákat mutatnak.”

Azt érdemes tudni e témában, hogy a magyarországi csecsőmőotthonok világhírűek voltak a Pikler-módszernek köszönhetően, ami a lehető legkevesebb hospitalizálódást okozta a gyerekeknél, a világ minden tájáról jártak hozzánk tanulmányozni a módszert, ugyanis kiderült, hogy ez jobb a gyerekeknek, mint a nevelőszülőkhöz kihelyezés.

Ezért nem érdemes a romániai helyzettel összehasonlítani, amiről nem tudom, ma milyen, de számos pszichológiakönyv elrettentő példaként hozza fel az ottani intézményeket.

Aztán pár éve a kormány – a szakemberek tiltakozása ellenére – bezáratta a Pikler-intézetet és elrendelte, hogy a csecsemőket rögvest nevelőszülőkhöz kell adni, így folyamatosan leépíti a még működő csecsemőotthonokat is…

Erről lehetne vitatkozni, de a helyzet az, hogy a fővárosi pikler otthon tárgyiadottságai már nem is feleltek meg a követelményeknek, a módszer kifejlesztése óta is több mint fél évszázad telt el, és valóban a második világháború utána rengeteg kis árva gondozásában még modern dolgonak számított, de a magyar csecsemő otthonok jórésze meg is maradt azon a szinten, amelyen a szükséghelyzetben létrejöttek.

A modern világban az ilyen helyeket már régesrég bezárták, vagy nagyon minimális időre, maximum pár hónapra korlátozták le azt az időt, amit a gyermek ott eltölthet, míg nevelő szülőhöz kerül.

Az Eu is a 3 év alattiak intézményi nevelése ellen van, nem véletlenül. Akármilyen módszert alkalmaznak az otthonban, a gyermeknek családban jobb. Egy otthonba elve csak megfeszülve, nagyon betartva lehet elérni, hogy úgy-ahogy pótolják a családot. Akkor mitől is jobb az, mint amit kézzel-lábbal pótolni igyekeznek?