Gonosz vagyok, ha férjem rokonának eddig ritkán látott gyermekét nem szeretném örökbefogadni?

A férjed viselkedése gyerekes és önző. Zsarolással elérni ezt......

Ráadásul kockáztatja a családjat valakiért, akit nem is ismer, csak párszor látott.

A kisfiút nagyon sajnálom, de a férjed most nem megoldást talált a problémára, hanem mellérakott még párat.

Elveszi az esélyt, hogy olyan családba kerüljón, akik tényleg szívesen fogadnák.

Mi van azóta?

Érdemes amúgy meggondolni a dolgot, mert általában ilyen esetekben nem csak a gyereket veszi magához az ember, hanem valamilyen szinten a szüleit is. Mivel tudják majd kinél van, tudják hol és hát családtagok vagytok, ezért majd természetes lesz, hogy a nyakatokra járnak a "gyerekhez".

Szóval nem is csak a gyerekről kell ilyenkor dönteni, hanem arról is, hogy vágytok-e a lecsúszott banda magától értetődő látogatásaira, akár huzamos ideig.

Nálunk volt ilyen a családban, borzalmasan megbánták, hogy a gyámjai lettek a gyereknek és magukhoz vették, mert úgy 3-4 év után rendszeresen megjelentek a szülei, és természetesnek tartották, hogy hetekre betelepednek, mert hát családban vannak, meg mit képzelnek, nem vághatják el őket a saját gyereküktől, és csak azt tartották kapcsolattartási módnak, hogy vendégségbe mennek, mikor kedvük tartja, a gyerek meg persze, hogy úgy volt vele, hogy anyu-apu, hát ne legyenek már gonoszok velük, örült, ha mentek.

A végén mikor leérettségizett a gyerek, akkor mondták neki, hogy kalap-kabát, mert egyszerűen elegük lett abból, hogy gyakorlatilag egy komplett erőszakos, idióta családot kellett felvállalniuk a kezdeti "oké, nehogy államigondozásba kerüljön, hozzánk végül is jöhet, megleszünk" helyett.