Gonosz vagyok, ha férjem rokonának eddig ritkán látott gyermekét nem szeretném örökbefogadni?

A keresztszülős válaszolónak: a magyar törvényeket nem a Magyar Néprajzi Lexikon alapján hozzák.

Egyébként az örökbefogadás, vagy a ti esetetekben a családba fogadás egyik alapja az, hogy mindkét szülőnek akarnia kell. Ha ez nálad hiányzik, akkor nincs miről beszélni. Nem vagy gonosz.

Attól, hogy otthagyták egy rokonnál, még nem biztos, hogy ti egyáltalán örökbefogadhatjátok - olvasson utána a férjed, ha érdekli valamelyik ilyesmivel foglalkozó egyesület honlapján vagy a tegyesznél vagy hívja fel őket.

(A Néprajzi Lexikon a megadott linken csak régi népszokásokat ír le.)

Nem vagy gonosz, megértem az indokaidat.

Csak nem értek veled egyet, a férjeddel jobban tudok azonosulni. Nem vagyunk egyformák. De ha egyikünk akarná, akkor szerintem a másikunk belemenne. Akkor sem akarnád, ha a te rokonod lenne egyébként? Nem ítéllek el, ismétlem, csak próbállak megérteni.

Megertelek. Én sem vállalnám.

És azt sem szeretnem, hogy a gyerekeimet olyan ember nevelje, aki kényszerből teszi.

Azért vállaltunk 2 gyereket, mert ennyi a kapacításunk.

Ennel tóbb gyerekre többek között rámenne a házasságunk.

Nem vagyunk rideg és gonosz emberek, de tisztában vagyunk a korlátainkkal, ahogy te is.

Sajnalom a kisfiút, de nem az a megoldás rákenyszerítik egy idegenre egy gyerek nevelesét.

Azért arra kíváncsi lennék, hogy a férjed mennyire teszi oda magát a gyereknevelésbe, mert általában azok ilyen nagylelkűek, akik aztán lazán a párjukra hagyják az oroszlánrészt.

Képzeld, fel. :)

Csak gondoltam, fura, hogy akkor minek kérdezi, hogy gonosz-e, és mivel nem reagált a kommentekre, nem firtattam.

Feltételezem, nem fogadta örökbe, csak nevelik, vagy próbaidőn van náluk...nem derült ki számomra, hogy meggondolta-e magát. Engem ettől függetlenül érdekelt volna a válasz.

De tudod, az ő kérdése, és ha neki nem fontos, nekem sem.