Mire lehet számítani, ha megtudja?
A férjem testvérének van egy 10 éves kislánya, akit még baba korában elhagyott a vérszerinti apukája, azóta nem is hallottak felőle. Az anyjának lett egy új párja, aki a nevére vette, és azóta a sajátjaként neveli a kislányt, Apának hívja, stb. De a kislány ugye ebből semmire nem emlékszik, azt hiszi, hogy ő az igazi apja.
Mire lehet számítani, ha kiderül, hogy mégsem?
Tudom, nem a mi dolgunk, csak szeretem a kislányt, sokat van velünk, sok mindent velünk beszél meg. Mi lesz, ha egyszer esetleg tőlünk kérdezi meg az igazat? Rettegek ettől.. Fogalmam sincs, adott helyzetben mit válaszolhatnék neki - hiszen az igazat nem az én tisztem elmondani neki. Becsapni nem szeretném. A "kérdezd meg anyát" pedig olyan furi, abból tudná, hogy titkolunk valamit.
Szerintetek ha kiderül az igazság, akkor mire lehet számítani?
Az egyetlen keresztlányom, így nagyon aggódok érte, de nem akarok beleszólni semmiképpen.
Miért kérdezné meg, ha nem tud róla?
Nem szoktak csak a gyerekek ilyen kérdezni, hogy nekem tényleg az apukám-e az apukám.
Ha otthon minden ok, akkor kicsi a valószínűsége, hogy megtudja.
Ha mégis gyanú ébred benne, és hozzátok fordul, akkor megmondod, hogy kérdezze a szüleit.
Azért gondoltam, hogy esetleg megtudhatja, mert kisvárosban élnek, ahol minden ismer mindenkit. Ilyenkor szokott az lenni, hogy egy "kedves" öregasszony elkotyogja a dolgot vagy hall valamit az iskolában.
És ha esetleg úgy döntenek a szülei, hogy elmondják neki? Okozhat valami lelki törést nála? Vagy a gyerekek ezt lazábban kezelik?
Hát igazából ebből már eleve titkot sem kellett volna csinálni.
Kicsi a valószínűsége, hogy rájön, én most már várnék a leleplezéssel, ki tudja, mennyire reagálna érzékenyen, mégiscsak egy kiskamasz.
Meg megtudhatja akkor is, ha olvassa a kérdést és magára ismer.
De most komolyan, miért kérdezné meg tőled? Ha más felmerül benne a gyanú, akkor biztos elkezd kutakodni, már 10 éves.
Szerintem az anyját fogja megkérdezni, ha egyáltalán szóba kerül. Lehet, hogy már rég mindent tud.
De ha mégis tőled kérdezi, akkor annyit mondasz, hogy nem a te dolgod, az anyukájával kell erről beszélnie.
Elmeselem, h nalam hogy volt.
Mindig tudtam, h van vmi titok, amit kerestem, kerdeztem, mindig vetitettek.
Kilenc voltam, mikor egy szomszed elmondta, h orokbefogadtak, en akkorat csalodtam, h egy teljes evig ra sem kerdeztem. Biztosan tudtam, h ez az a dolog, amit eltitkoltak elottem, es nagyon rossz volt, h tkp elarultak. Egy veszekedes soran dobtam oda, h tudom, h nem vagy az igazi anyam. O ekkor nagyot hibazott, mert nem szolt semmit, megkerdeztem, h igy van, nem o az igazi anyam? Azt valaszolta, h igaz.
Ekkor vesztettuk el egymast vegleg, hiaba probalta utana mondani, h de az igazi, csak nem o szult, stb, nem segitett a helyzeten. Ennyit szamit a szohasznalat.
Soha tobbet nem lett a viszonyunk olyan, mint elotte, aztan a kamaszkor meg jobban elmergesitette.
Ezt vegig kommunikalni kellett volna a kislanynak, most leultetni nagyon durva, de meg mindig jobb, mint ha mastol tudja meg.
Beszelj a szulokkel, olvassanak utana, h mikent lehet ezt szepen elmondani, minel kevesebb serulest okozva.
Velem is ez történt,csak én már felnőtt vagyok.
Kitudódott a dolog,amit évekig nem is hittem el,igazából nem is foglalkoztatott,mert hazugságnak tartottam.
Aztán felnőttként érdekelni kezdett,de senkiből nem tudtam kihúzni az igazat.Mai napig nem tudom,hogy ki az édesapám.Gondolom valami tróger lehet,ha eddig nem jelentkezett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!