Hol találhatnék nehezebb sorsú gyermeket aki mentorálhatok?

Szerintem SOS gyermekfaluban örülnének egy önkéntesnek. De mindenképpen valamilyen önkéntes szervezet által keress szerintem ilyesmit. Pl. olvastam már olyat,h nehézsorsú gyerekeknek kerestek korrepetáló tanárt

Esetleg helyi védőnőt is megkérdezhetnéd, lehet tudna mondani valakit. Sok egyedülálló anyuka van, akinek gond időben elhozni a gyereket az oviból/iskolából és nagy segítség lenne ha te mennél érte és vigyáznál rá még 1 órát mire ő is hazaér. Neked napi 1 óra lenne, neki meg lehet a megélhetése múlna rajta.

Szerintem keress ehhez megbízható szervezeteket.

A családnak is bíznia kell benned, de ha elmész mondjuk valami nevelő intézetbe, lehet lesz olyan akivel összebarátkozol.

Én néhány évvel ezelőtt voltam egy ilyen koedukált intézetben. Barátnőm édesanyja ott volt délutános nevelő. Együtt sütöttünk palacsintát... tv-t néztünk stb.

De nem éreztem úgy, hogy bárki az én segítségemre vágyna. Rendesen idegenként kezeltek, aki semmit nem ért az ő életükből.Ezért nem is lehetett komolyan beszélni velük, csak poénkodni, hülyéskedni. Zárt világ az nagyon. Kevés az, aki vágyik a tanulásra..stb.. persze biztos van. De az elején szerintem rengeteg zárt ajtóba fogsz ütközni.

A lényeg: Gyermekotthon, esetleg Fejlesztő központok.. szociális háló...idősgondozás..

Ismerősi körben nincs olyan, akivel összebarátkozhatnál? Mert mindennek az alapja ennek kell lennie. Számomra másképp elképzelhetetlen.

Nekem is hasonló a beállítottságom. Van egy szegény család 3 gyerekkel, akiket úgymond segítek. Pl a csaj megkapja a kinőtt ruháimat.. vagy ami itthon nekem felesleges..pohárkészlet,asztalterítő,ágynemű huzat ilyesmik.

A gyerekeknek ha pl turkálóba megyek pár száz/ezer ft ért veszek a méretükben.

Nagyon hálásak érte... de nem egyszerű..mindig érzem rajtuk, hogy felsőbbrendűként kezelnek. Ezért gyakran csak összerakom a cuccot és kiküldöm nekik a férjemmel.

Voltam náluk. Láttam, hogy lehetne jobb életük. Szívesen pl segítettem volna takarítani( bár nem volt tipikusan kosz)..de az ember nem beszélhet bele ilyen szinten egy család életébe azért mert szegények.

A nagyobbik gyermek iskolás. Ha találkozunk megkérdezem hogy halad, néha hozza a leckéjét..és segítek neki. Lehet, ha jobban ráállnék a dologra többet is tehetnék, de most nincs rá időm( van egy 5 hónapos kislányom)

De ennek ellenére ,ami olyan, hogy nekünk már nem kell, esetleg több van belőle mindig félrerakom nekik:)

Viszont! Nem szabad átesni a másik oldalra.

Pl volt hogy jöttek, hogy ki kell váltani a gyerek gyógyszerét, mert nincs pénzük... Természetesen kiváltottuk. Cserébe a férj eljött és lenyírta a füvet, segített nekem itthon az udvaron( terhes voltam épp)

Szóval nagyon könnyen ki tudják használni az embert.

Szereztünk a férjnek munkát, azóta is ott dolgozik, viszonylag jó fizetésért. Néha ivott is... most már csak hétvégén mer... mert tudja, hogy a munkájával játszik. Világosan elmondtuk neki. De ritka az ilyen.

Utolsó vagyok. Az ország melyik részén élsz?

Annyit tennék még hozzá a gyógyszeres dologhoz, hogy nem lett volna szívem nem megvenni neki a gyógyszert. De vannak olyanok, akik ezt pontosan tudják. És persze nem csak szép oldala van ennek. Mondjuk adok valamit, és azt látom, hogy a gyerek azzal játszik a homokban... vagy csak ki van dobva az ajtó mellé...

Nehéz a számonkérés is... Bár nekem viszonylag nagy a szám, és már vagyunk olyan kapcsolatban, hogy szólok ezért azért!... De ehhez tényleg évek kellenek...Meg persze a csaj is kb annyi idős mint én. 20 évesen nem hinném, hogy merném ezt...

mert az az ő helyzete, én nem tudhatom, 20 évesen nincs annyi tapasztalatod. Pláne nem , hogy megkérdezd a 3 gyereket nevelő nőtől, miért nem futja kenyérre...