Örökbe adásnál ugye biztosan jó kezekbe fog kerülni a pici?

mármint az örökbe fogadó házaspárral... nem? én csak örökbe fogadóként tudok válaszolni, mi úgy csináltuk, hogy először csak én (feleség) találkoztam négyszemközt az örökbe adó anyával, beültünk egy kávéházba, ittunk egy üdítőt és vagy 1 órát beszélgettünk :) első pár perc kicsit fura volt, mindkettőnknek... ő attól félt, hogy én lenézem őt, azért mert örökbe adja a babáját, holott egy másodpercig sem volt ilyen gondolatom, nekem is fura volt, hisz bármennyire is szerettük volna a babát, tudtam, hogy nem beszélhetem rá semmire, nem is akartam! végig feltételes módban beszélgettünk :) de igazából egy negyed óra után már mind a ketten feloldódtunk és mint két most ismerkedő ember beszélgettünk :) akkor még csak az 5. hónapban volt, így onnantól kezdve együtt jártunk vizsgálatokra, ultrahangra, laborba, a férjemet egy ultrahangnál ismerte meg :) csak szép emlékeim vannak a vele való találkozásokról... ő úgy döntött, hogy nem szeretne semmit tudni a fiúnkról, így miután hazavittük a gyámügyről, elbúcsúztunk egymástól és nem tartjuk a kapcsolatot, bár van még egy kis ideig egy közös pont az életünkben (fiúnkon kívül) így azóta már összefutottam vele, de csak mosolyogva köszönünk egymásnak és ennyi, nem beszélgetünk, mert nem akarjuk, hogy abban a környezetben kiderüljön, hogy az ő babája nálunk van :)