Milyen egy árvaházban felnőni? Tényleg olyan, mint a filmekben, hogy úgy bánnak a gyerekekkel, mintha szolgák lennének? . _.

Nincs árvaház, intézet van.

Volt osztálytársam aki ott lakott. Elmondásai alapján gyakorlatilag úgy működik, mint egy gimihez tartozó koli. Vannak nevelők, és valamilyen szinten be van osztva az idejük. Megvan, hogy mikor van reggeli, ebéd, tanulási idő, mettől meddig hagyhatják el az otthon területét...

Egyébként mindent megkapnak amire szükségük van, van megfelelő élelem, vásárolhatnak ruhát, részt vehetnek osztálykiránduláson és egyéb programokon, van saját telefonjuk stb.

Egyáltalán nincs szolgasoruk, kb ugyanannyi munkát végeznek el, mint más gyerek vagy kamasz. Rendben tartják a szobájukat, megcsinálják az uzsonnájuk, teljesen átlagos dolgok.

Apukám diákotthon vezető volt, amikor még kicsi voltam, és nekem nagyon jó emlékeim vannak innen (mi is ott laktunk, az épülethez tartozó szolgálati lakásban). Itt főként állami gondozott gyerekek laktak, és valóban, leginkább olyan volt, mint egy kollégium, leszámítva azt, hogy egészen kicsik is voltak, 6-7 éves kortól.

Persze így felnőttként visszagondolva, nyilván minden gyerek mögött ott volt egy szomorú történet is, ami miatt nem nevelkedhetett a családjával, de alapjában véve jó volt a hangulat, szerették a nevelők a gyerekeket, és a gyerekek is a nevelőket. Természetesen voltak kamaszos összetűzések, de ilyen hol nincs? Szülő és gyerek közt is van bőven, hát még ott, ahol 30-40 gyerek él együtt, persze, hogy kialakulnak így konfliktusok.

Na de az egyáltalán nem jellemző, hogy úgy bánnának a nevelők a gyerekekkel, mintha szolgák lennének, egyrészt mert itt nem kegyelemből befogadott, megtűrt személyek a gyerekek, akiket adományból tartanának el, hanem állami normatívából gazdálkodik az intézmény, és keményen el kell számolniuk minden fillérrel; másrészt ez azért már egy másik világ, nem a 18-19. század. Akkor még más volt a felfogás a gyereknevelésről is, a szegénységről is, meg sok minden másról, ma viszont már jócskán megváltozott a gyakorlat is, a gondolkodásmód is ilyen téren.

Mostmár intézetek, gyermekotthonok sem nagyon vannak.

Új jogszabály. 14év alatt kötelezően nevelőszülőhöz kerülnek, kivéve a speciális, beteg gyerkőcök......

Nekem a nyári munkám egy otthonban volt. Mivel elég messze volt a munka a lakásomtól, ezért 24/7-ben ott voltam. :)

Fizetést nem nagyon kértem, de kaptam.

Nekem gyönyörű élményeim vannak onnan. Olyan volt a hely, mint egy nagy család. Igaz, hogy viszonylag kevesen (23-an) vannak, de akkor is. Olyan lett a hely, mint a második otthonom. És ez qrva jó érzés. Már a gyerekek is úgy bántak velem, mintha a testvérük lennék. Mondjuk a 16 éves korommal én voltam a nevelők után a második legidősebb. :)

Amúgy szar ott felnőni. Nincsenek szüleid, csak rengeteg "testvéred" Nem kapod meg azt a szerető gondoskodást, mint otthon, bár közel áll ahoz, és nincs kinek elmondd, ha valami bajod van. Úgyhogy azért nem egy aranyélte, de olyan, mint egy bentlakás. Csak innen sose mehetsz haza. :(

Én sajnálom azokat a gyerekeket, és örülök, hogy nekem vannak szüleim. De végül is jó dolog. Most van az ebéd előtti szabad foglalkozás. Most kimehetnek, azt csinálnak, amit akarnak, csak 1 órára vissza kell érjenek.

Ha mégegyeszer választhatnák munkát, akkor is ide jönnék. Ez egy jó hely.