Véletlenül találkoztunk kisfiam örökbeadó anyukájával, mi legyen a későbbiekben?

Én beszélnék a vér szerinti anyuval, hogy szálljon ki az életünkből. mindenkinek jobb, a gyereket sem kavarja fel ez a dolog. Kicsi még, érzékeny időszakban van, nagyon befolyásolható. Majd egyszer , ha nagykorú lesz, akkor megkeresheti.

én se értem itt a "kamuszagú" megnyílvánulásokat... egyértelmű, hogy semmi közük az örökbe fogadáshoz... mi is nyílt örökbe fogadás közepén vagyunk, én hónapokig jártam a szülőanyukával orvoshoz, mindenhova... egy városban élünk... lehet soha nem fogunk összefutni az utcán, de ugyanannyi esélye van annak is,hogy bármikor bárhol... és nekem is van egy képem róla, hogy ha eljön az idő, megmutathassam a fiamnak, hogy Ő szülte... (most még csak 3 hetes:) ) miért nem hihető hogy felismeri? ha nála van a kép, amit esetleg gyakran nézeget, mert érdekli, meg hát az ember nem megy el a gyermeke szülőanyja mellett köszönés nélkül, tehát a gyermeknek ideje is van felismerni őt... na de hogy válaszoljak én is... én is hagynám kicsit kifutni a dolgot, beszélgetnék a fiammal róla, megmondanám neki, hogy ha picit nagyobb lesz találkozhatnak majd még... ennyi idős korban nem biztos, hogy az állandó kapcsolattartást szorgalmaznám... attól nem hiszem, hogy félned kéne, hogy nem titeket fog tekinteni a szüleinek :) vagy esetleg menjetek el a TEGYESZ pszichológusához, hogy beszélgessen a fiatokkal a találkozóról és kérjétek ki az ő (mint szakember) véleményét is a történtekről és a további lépésekről... örülnék ha elmesélnéd majd, hogy hogy döntöttetek és mi hogy alakult :) lehet hasznos lesz nekem is a történet:) szia! :)

Szerintem hagyd ,hogy talákozzon vele. A tanulmányi átlaga nem fog romlani. Ezt tisztázd a kisfiúval is ,hogy a tanulás az első. Éreztesd vele ,hogy te vagy a nevelője és ne hagyd ,hogy a másik anyuka beleszóljon a nevelésbe mert akkor tényleg össze fog zavarodni. Hidd el tapasztalat:) 16/L

Én a nyílt örökbe fogadást betiltanám, főleg azok után, hogy mekkora problémák adódhatnak belőle. A már amúgy is érzékeny és érzelmileg sérült gyermek alapból is labilisabb társainál. Az örökbe adó szülő krízis helyzetben van, valószínű szereti a születendő gyermeket, mert sok esetben tudat alatt nem akart tudomást venni a terhességről, viszont a terhesség és a baba csak teher a számára, akitől adott esetben mondjuk ki de meg akar szabadulni, viszont sajnálja. Az örökbe fogadó szülő már alapból sérült lelkileg, hiszen milyen tortúrákon ment keresztül. Habként a tortán ott a központ a gyerek. Szegény őrlődik a szülőanya, az édesanya között gyerekkorban, ami azt jelenti, hogy könnyen szorongóvá válhat. Nem tudja eldönteni kit is szeressek jobban? Ki az én anyukám igazából? Hol vannak az igazi gyökereim? Na ez ami nem egészséges senkinek. Egy örökbe fogadó szülő tekintse 100%-ban sajátjának a gyermeket, és teyen meg mindent azért, hogy a gyermek 100%-ban szüleinek tekintse őket, azaz senki ne kételkedjen. Természetesen a gyerek ismerje múltját és legyen tisztában azzal, hogy ő egy másik néni hasában fejlődött ki és szeresse azt a nénit is az örökbe fogadóval együtt, mert ő a gyermek érték a családban= ajándék, ami életre szól. Természetesen amikor már értelmileg és ézelmileg stabillá válik, felnő, tudja a helyét a világban, támogatnám, hogy ismerje meg szülőanyját, bár ez sok esetben nagy érzelmi sokk lehet számára. Jelen esetben nincs eldönteni valód, sajnos most nem mondhatsz nemet a gyerek igényének, csak erősíteni tuod benne, hogy ő a te egyetlen kisfiad. Erősíteni, nem majmolni.