17éve nevelőszülőknél élek mi lesz velem, ha nagykorú leszek?

Nem beszélgetsz velük erről?

Amúgy,ha minden rendben van,bizonyára maradhatsz,mintha az igazi gyerekük lennél.

Nekem is van ismerősöm,igaz,ő intézetben nevelkedett végig sajnos,de ő is megkapta 18 évesen az életbekezdésijét és vettek egy kis házat a barátnőjével és februárban született meg a kislányuk :)

Ne aggódj,nem lesz semmi baj!

Kétségtelen, utolsó, hogy nem tudom, és hálát adok érte a sorsnak. De hadd meséljek valamit. 14 voltam, amikor meghalt faterom. (Ennek negyven éve!) Anyám fél év után lelépett egy orvos barátjával. Testvérem nem volt sohasem. Egyedül maradtam a lakásban. Lakbér (akkor még volt ilyen) villanyszámla, enni, inni ruházkodni, és közben persze befejezni a középiskolát, mert ha egyszer valami elkezdek, azt végigcsinálom, ha fene fenét eszik is. Éjjelente vagont raktam, reggel mentem a suliba. Hétvégéken egy sírkőfaragónál dolgoztam. Nem ragozom, elmúlt, jó lecke volt. Megtanultam, hogy a rinyálás nem segít.

És tudod, mit? Én még szerencsésnek mmondhatom magam, mert legalább addig voltak szüleim, volt, aki gondoskodott rólam. Ugyanezt elmondhatod magadról te is, és a kérdező is. Gondoljatok azokra a gyerekekre, akik ottmaradtak az intézetben, amikor jósorsotok a nevelőszüleitek karjába sodort titeket. Egy nevelőszülő sok esetben jobb, mint az édes, de a semmilyennél mindig jobb!