Milyen 2-4 éves gyereket örökbefogadni?

A mi gyermekünk 3 éves volt az örökbefogadáskor. Nagyon nagy szerencsénk volt vele, egy "álomgyerek". Nevelőszülőknél volt születése óta, kezdetben semmi gond nem volt, egyszer sem mondta, hogy vissza akar menni. Fél év után egyszer csak beugrott neki minden és akkor kezdte el mondani, hogy ő nem is itt lakik, stb. Nem indulatosan, inkább úgy, mint ahogy a kezdetekkor kellett volna. Akkor megbeszéltük, miért volt ott, párszor el kellett mondani neki, de már úgy mesél a régi életéről, hogy öröm hallgatni. Közben boldog velünk is, úgyhogy remélem, nem sérült nagy mértékben a lelke (valamennyire biztos)

Szóval én nem bántam meg, hogy nem újszülötthöz ragaszkodtunk, de ismétlem, szerencsénk volt. Minden eset más és más.

11. válaszoló vagyok.

Igazából sokat olvastam utána, milyen problémák lehetnek. Letöltöttem mindent, tanulmányoztam, egész addig, míg nem találtam rá egy kislány történetére, akit megbélyegzett az anyja amiatt, hogy örökbefogadott, kereste rajta a lelki sérüléseket, holott nem volt semmi probléma. Akkor abbahagytam, gondoltam, ráérek akkor foglalkozni a gonddal, ha lesz. Ez olyasmi, mint amikor utánanéztem a babakelengyének, ha láttam valami szép csecsemőnek való dolgot, megvettem, holott 0-5 éves kort jelöltünk meg. Aztán ezzel is leálltam, mert se a nemét, se a korát nem tudtam. Se azt, hogy mennyire lesz lelkileg sérült...

Amúgy én az elején kikötöttem, hogy nevelőszülőktől nem akarok örökbefogadni (nem volt ilyen kérdés a papíron). Nagyon féltem, hogy tud majd elszakadni a nevelőszülőktől, de azt mondta a pszichológus, így legalább tud kötődni a gyerek. Aztán végül nevelőszülőktől fogadtunk örökbe, de nem a gyerekkel volt a baj, hanem velük, nagyon megnehezítették a barátkozást.

Egy kisfiam van, egyelőre nem is tervezünk testvért :)

Megkeresem a kislány történetét és belinkelem.

Azt írja a szakirodalom, hogy nagy az esélye a kötődési zavarnak, de ez sok mindentől függ, pl. mennyi időt volt otthonban, milyen gondozónője volt, stb.

De a felkészítő tanfolyamon mesélt a pszichológus elég nehéz történeteket, de mindegyik vége happy end volt, úgyhogy én úgy gondolom, hogy csak a nagyon súlyos lelki sérülések nem dolgozhatók fel szakember segítségével.

És nem szégyen segítséget kérni, én azt hittem, elboldogulok mindennel, de amin én egy hétig emésztettem magam, a tanácsadónk fél perc alatt elmondta, mit mondjak a gyereknek, hogy megnyugodjon.

Van gátolatlan kötődési zavar, és reaktív kötődési zavar.

A reaktív kötődési zavarnál volt egy ÁLLANDÓ személy az életében, akit szeretett, de problémák lettek. Az ilyen gyermekek agresszívek, de ez a zavar orvosolható, s képes a gyermek normális kapcsolatot kialakítani. A gátolatlan kötődési zavar esetében NEM VOLT egy állandó személy az életében. Ezek a gyermekek tapadnak, mindenkiben megbíznak, mindenre képesek normális kapcsolat kialakítására. Belőlük lehet pl. prostituált, végletekig kihasználhatók. HA 3 éves korukig nem lesz meg az egy állandó személy, akkor soha nem lehet őket igazán "helyrehozni".

Akit érdekel a téma Olvasson utána Harlow (majom)kísérleteinek, vagy Spitz (árvaházi gyerekek, szegény gyerekek, börtönviselt anyukák gyerekei, gazdag szülők gyerekei) munkáinak. Nagyon érdekes, és tanulságos. Ezekről a neten is lehet olvasni. Nem írom le, mert sok lenne.