Milyen 2-4 éves gyereket örökbefogadni?
Barátnőm mindig az mondja, neki 2-3-4 évesen kellene gyerek, s igaza van!
Nincsennek éjszakai kelések, fogzás...
3 éves gyerek szobatiszta, elég értelmes.
Igazából sok szeretettel mindent el lehet érni, ahogy te viszonyulsz hozzá, ő is hozzád!
Ilyen korban a leg fogékonyabb a tanulásra, értelmesek, jól kezelhetőek!
2013. máj. 20. 06:54
Hasznos számodra ez a válasz?
Sőt, ha azt szeretnéd hogy azt tudja te vagy az Anyja, az is megy, mert 3-4 éves koruk előtti időre a felnőttek nem nagyon emlékeznek...
2013. máj. 20. 06:55
Hasznos számodra ez a válasz?
Nos, nem tudom, hogy az állami gondozott gyerekekkel mennyit fogkalkoztak, de sok 3 éves nem szobatiszta, és nem feltétlenül alussza át az éjszakát. Ráadásul dackorszakos. A 2 és 4 év között hatalmas különbség van. És ha esetleg le van maradva a fejlődésben a körülményei miatt, azt nem kevés pénz és idő fejleszteni. Aki azt gondolja, hogy egy 3 évessel már túl lenne a 'nehezén' az nagyon téved.
2013. máj. 20. 08:01
Hasznos számodra ez a válasz?
Igaza van a 3. válaszolónak. 3 éves a kislányom és bár szobatiszta, de elég sűrűn kel éjjel, a dackorszak közepén van.
Ha olyan családban élt, ahol nem kapott figyelmet, szeretetet, törődést, igencsak sérülhet a lelke.
2013. máj. 20. 09:04
Hasznos számodra ez a válasz?
Egy ismerősöm örökbe fogadott egy 3 éves kisfiút, aki addig állami gondozásban volt. Nem beszélt még, és nem volt szobatiszta, és egyébként is sok probléma volt vele. De nagy szerettettel álltak hozzá, remélem, sikerül eléfeledtetniük vele az élete első éveit.
Minden tiszteletem azoké, akik ezt bevállalják, én nem lennék rá képes. Ezek a gyerekek annyi sérülést szereztek már az életük első éveiben, amennyinek a kezeléséhez mi a férjemmel már kevesek lennénk.
2013. máj. 21. 09:39
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 A kérdező kommentje:
én is úgy gondolom, hogy nagyon nehéz lehet helyre hozni a lelki sérüléseket, de olvastam, hogy minden, teljes mértékben helyrehozható. Azt hiszem nekünk energiánk és türelmünk is lenne hozzá. De alaposabban utána akarok járni mindennek, mielőtt belevágnánk.
Sajnos egy ekkora gyereket örökbefogadni egyáltalán nem fenékig tejfel. Sok, rengeteg múlik azon, h addig hol élt az a gyermek: csecsemőotthonban vagy nevelőszülőknél. Sok csecsemőotthonban cseperedő gyermek nagyon le van maradva az átlaghoz képest minden tekintetben. És elég csak azt említenem, hogy az első életévben tanulnak meg kötődni a gyerekek, ha ez kimarad, rosszul kötődik, akkor ez nem hozható helyre, max javítható, de mindig megmarad nehézségként. A szerencsésekre ez természetesen ez nem igaz, de az ismerkedés során jól oda kell figyelni minden részletre. Emellett a csecsemőotthonos hajlamosak nagyvonalúan kezelni a gyerekek problémáit és kedvezőbb képet festeni az állapotukról, mint a valóság. Ha nevelőszülőknél van, akkor sokkal nagyobb esélye van arra h jól szocializálódjon, mert ott személyre szabottabb törődést kaphat. Fantasztikusak egyébként ezek a gyerekek és rengeteg szeretet van bennük, viszont nem szabad abba a hitben ringatni magunkat, hogy az első néhány- esetlegesen rosszul átélt év- a mi szeretetünkkel felülírható. Sajnos ennek nyoma marad az életben.
2013. máj. 23. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
8/17 A kérdező kommentje:
hát igen. Arra is gondoltam viszont, hogy egy csecsemőotthonos gyereknek nem sok esélye van a normális felnőtt életre, és így legalább jobb esélyekkel indulna. Így nekünk nehezebb lenne sokkal, de neki jobb lehet.
De ez persze egy elég utópisztikus elgondolás, lehet, hogy ez nekünk is nagy feladat.
Ha komolyan foglalkoztat a téma, és esetleg fővárosiak vagytok, akkor keressetek fel programokat, ahol sokmindent megtudthattok, kérdezhettek: www.agacska.hu, és a mózeskosár egyesület is sokat segíthet!
2013. máj. 24. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
Én ezt tenném. De nem a csecsemőkori dolgok elkerülése, hanem a nagyobb esély miatt, mert mindenki újszülöttet akar.
Van történetem, viszonylag tapasztalatom is. A barátnőmet így fogadták örökbe. Semmi probléma nem volt, ovis korában elmesélték a szülei a dolgot, de ő amúgy is emlékezett a gyermekotthonra pici korából. 2,5 évesen fogadták örökbe egyébként. Nagyon szereti a mai napig a szüleit, nem volt problémája ezzel, vagyis nem jobban, mint annak, akit újszülöttként fogadnak örökbe. Ő nem lelki sérült.
2013. máj. 24. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések: