Van olyan köztetek, akinek lehetne biológiai úton gyermeke, mégis az örökbefogadás mellett döntött?

#8,

nem, nem gondolom és nem is ezt mondtam. Azt mondtam, hogy a gyerek szempontjából nézve teljesen mindegy, hogy nekem lehetne-e vér szerinti gyerekem vagy sem. Attól nem leszek rosszabb anyja, hogy én szülhetnék is akár, de nem teszem.

#12,

egyetértünk. 😊

#14,

de nem az kapja, akinek másképp nem lehet gyereke. Senkit sem sorolnak hátrébb azért a várakozók közül, mert termékeny.

Ez a törvény, hogy igazságos-e vagy sem, arról persze lehetne vitatkozni. De nincs sok értelme, mert aki nem meddőként szeretne örökbefogadni és alkalmas rá, az meg fogja próbálni, amíg a törvény erre lehetőséget ad.

De ennyi erővel akkor lehetne korlátozni az örökbefogadások számát is, mert az sem igazságos, hogy valaki már a negyedik gyereket fogadja örökbe, más meg hosszú évekig vár egyetlen gyerekre. De egész egyszerűen ez nem így működik, az állam nem szabhatja meg, hogy ki hány gyereket vállalhat és azt sem szabhatja meg, hogy örökbefogadás vagy szülés útján vállalhatja-e. Én úgy gondolom, hogy igenis az a jó megoldás, ha bárki fogadhat örökbe, aki a feltételeknek megfelel.

Mi még csak tervezzük. Valahogy mindig bennem volt az örökbefogadás iránti nyitottság. Nem tudom pontosan megmagyarázni, de nem a tipikus megmentek egy árva gyereket én vagyok a messiás dolog. Egy ideig gondoltam hogy a terhességtől/szüléstől való félelem az oka de ez sem helytálló mert szültem már egy gyereket, nem volt vészes.

A gyerek témánál azonnal bedobtam a férjemnek, de ő inkább a vér szerintire szavazott, meg akarta élni az apaság minden részletét, a pocaksimogatástól a szülőszobáig, így félretettem megint ezt a dolgot. De a második gyerek kapcsán nyitottabb a dologra úgy látom. Beszélgettünk róla de majd csak 5-6 év múlva lesz aktuális.

Számomra a vérségi kapcsolatnak nincs igazán jelentősége, sokkal inkább a beletett energián hozzáálláson múlik a kapcsolat minősége.