Örökbefogadással kapcsolatban lenne pár kérdésem?

Akit örökbe adnak, az mindenképp tisztességes, szülői szerepre megfelelő emberekhez kerülnek?

A húgom már 23 éves, kisbaba korában lett örökbe adva, nincs nap, hogy ne jutna eszembe az egyetlen alkalom, amikor láttam mosolygós babakent. De néha komolyan elkezdek rajta gondolkodni, hogy milyen élete lehet, tudja-e, hogy örökbe lett adva, szeretetben nőtt e fel. Én nemrég lettem anya, és konkrétan anyám helyett is bűntudatom van. El nem tudom képzelni hogy lehet kihordani, megszulni majd eldobni magadtól egy olyan csodaszép kislányt.

Azon is számtalanszor gondolkodtam, hogy fel kéne valahogy keresni, nem is feltétlenül, hogy megtudja a dolgokat, hanem csak, hogy lássam,hogy jól van. De anyám szerint semmilyen papír nincs (nyilván), azt sem tudom biztosan melyik csecsemő otthonban volt, csak a nevét tudom.

Szerintetek ennyi idősen tudja már, hogy örökbe lett adva? Ti elmondanatok a gyereketeknek? Felkeresnétek? Hogy reagalnatok? Egyáltalán én, mint a féltestvére ki tudnék róla bármit is deríteni?