Van itt olyan, aki örökbe adta a babáját?

Ezt még névtelenül sem fogja bevállalni senki.

Gondolod, hogy majd leírják, hogy annyi pénzük sincs, hogy lakást vegyenek, nincs munkájuk, a párjuk elhagyta őket, és nem tudnák eltartani/felnevelni a gyereküket?

Max kamu választ kapsz rá.

Én ismerek olyat, aki örökbeadta a babáját. Persze nagyon nehéz és fájdalmas döntés volt, de nem bánta meg, mert ez volt a lehető legjobb, amit tehetett.

Ő maga választotta ki a leendő örökbefogadó szülőket több jelentkező közül, meggyőződött róla, hogy a gyereke jó helyre fog kerülni, ahol szeretik és meg tudnak adni neki mindent, amit ő sajnos nem.

Illetve leendő örökbefogadóként anno a tanfolyamon hallottunk, olvastunk vallomásokat olyan anyáktól, akik az örökbeadás mellett döntöttek. Elég nagy törés volt nekik lelkileg és életük végéig együtt kell élniük ezzel a tudattal, de összességében nem bánták meg. Nagyon nehéz döntés és nagyon nagy áldozat, de aki ilyet tesz, a gyereke érdekében teszi.

Ha majd sikerül örökbedfogadnom, azt fogom majd mondani a gyerekemnek, ha az édesanyjáról kérdez, hogy már a születése előtt annyira szerette őt, hogy a saját boldogságával nem törődve gondoskodott arról, hogy neki szép és boldog élete lehessen. 😊

Én nagyon tisztelem azokat a nőket, akik képesek ekkora áldozatot hozni a gyerekükért.

Egy barátnőm adta örökbe a gyermekét. Nem nagyon volt választása, a párja elhagyta, szülei már nem élnek, nem volt aki segítsen neki és anyagilag sem állt úgy, hogy fel tudja nevelni. Elvetetni viszont nem akarta.

A neten keresett olyan leendő örökbefogadó szülőket, akik érvényes alkalmassági határozattal rendelkeznek, minden jelentkezővel személyesen találkozott és kiválasztotta a neki legszimpatikusabb házaspárt.

A pár végig támogatta őt lelkileg a terhesség alatt, az örökbefogadó anyuka bent volt vele a szülésnél és fogta a kezét. A kórházból már ők vitték haza a babát.

Nagyon nehéz volt a barátnőmnek lemondani a kicsiről, de tudta, hogy ez a legjobb, amit tehet. Ennek már több éve, a mai napig is sokszor gondol a gyermekére, de nem bánta meg a döntését. Tudja, hogy jó helyen van és erőt ad neki az a tudat, hogy írt egy levelet a babának, amit majd az örökbefogadók megmutatnak neki, ha elég idős lesz hozzá és a szülőanyjáról érdeklődik. Reméli, hogy ha a gyerek felnő, majd megkeresi őt, az örökbefogadók megígérték neki, hogy támogatni fogják a gyereket ebben.

Lett volna lehetősége rá, hogy évente kapjon fotókat és egy pár soros beszámolót a kicsiről, az örökbefogadók felajánlották neki, de ő jobbnak látta úgy, ha nem tud róla semmit sem.