Van annak bármilyen jogi következménye ha a szüléstől számított 2 hétbe úgy dönt az anya,hogy inkább örökbe adná a gyerekét?

Újdonsült anyaként (2 hónapos a gyerekem) nem tudom elképzelni, hogy valaki hogyan képes lemondani a babájáról. Nem tudnék élni nélküle.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy sok oka lehet azért, hogy úgy döntött ahogy pl: erőszakból fogant baba, nem kívánt terhesség, fiatal életkor. Ezeket a babákat biztosan nem szerették és nem várták a terhesség alatt. Viszont abból a szempontból tisztelem azokat a nőket, hogy legalább megadják a gyereknek a lehetőséget egy jobb és boldogabb életre, mint ami mellettük lett volna és persze nem utolsó sorban nem egy útszéli kukából kell kihalászni a babát.

Szülés után 2 héttel naaaagyon sokan érzik azt, hogy nem állnak készen az anyaságra, mert hiába minden jótanács és figyelmeztetés, akkor tudja meg az anya igazán, hogy mennyire is nehéz egy újszülöttel. Erre nem lehet felkészülni. (Persze, akinek eszik-alszik babát dob a gép, annak könnyebb)

Bennem is voltak olyan érzések az első hetekben, hogy ha tehetném, visszafordítanám az időt, és sose szülnék gyereket. Aztán ahogy a hormonok lenyugodnak, összecsiszolódik az anya a babával, kialakul az a végtelen szeretet, aminek ilyenkor kell. Jó esetben. A legtöbb esetben. Az, ha nem alakul ki a szeretet és kötődés a baba felé nagyon ritka. Van ilyen is bőven, de nem ez az átlag.

Jogilag bármikor dönthet így az anya, akár a gyerek 17 éves korában is. Ha nem ismert az apa, akkor lemondhat róla, ha ismert az apa, akkor gyerektartást kell neki fizetnie, vagy ha az apa sem vállalja, mindkettejüknek le kell mondani.

Két hetes egészséges fehér babát gyorsan örökbe tudnak adni. Nagyobb gyerekre persze exponenciálisan egyre kevesebb a jelentkező.

És amit már írtak: két hetesen pont sokan gondolják úgy, hogy ez mégsem nekik való... pláne ha nincs támogató háttér. Nehéz, hogy nem-e csak a hormonok, kialvatlanság, szülés körül történt trauma mondatja, hanem tényleg átgondolt a döntés, ami nem fog utána megbánni.