Egy örökbefogadott gyerek szerintetek miben más?

Attól függ hány évesen lett örökbe fogadva.

Az előtte levő időszakot nem lehet kitörölni. Ha nevelőszülőnél volt, akkor a tőle való elszakítás külön trauma, én ezért is öngólnak tartom, hogy ez a gyakorlat.

Az osztálytársai miért csúfolnák? Normális esetben akkor sem kéne csúfolniuk, ha tudják. De nem is kell tudniuk.

Nálunk van a faluban örökbefogadott gyerek. Anyuka első perctől kezdve elmondta a gyereknek, meg mindenkinek. Szerintem a gyereket innentől kezdve egyáltalán nem zavarta, és senki sem csúfolta érte.

Az biztos rosszabb, hogyha felnőtt korában tudja meg, hogy nem a vér szerinti anyja nevelte fel.

Ha kis korában örökbefogadják akkor nem sokban. Nekem fogadott tini lányom van, ő nagyon sokban. De nem is az örökbefogadás miatt, egyszerűen csak mert szar körülmények között nevelkedett teljesen alkalmatlan szülőkkel akik nem törődtek vele. A legtöbb örökbefogadott gyereknek komoly lelki sérülései vannak, erre készülni kell. Nagyon otthon kell lenni gyermekpszichológiában. Nagy valószínűséggel előtted senki nem szerette, senki nem törődött vele. Évekbe telik valóban elhinnie, hogy ez most más, hogy mostmár igazi családja van ahol szeretik. Közel sem biztos, hogy fog tudni például anyának/apának hívni. 4 éve nevelem a lányom, ő nem fog sosem anyának hívni valószínűleg, nem is várom el, maximum a nővére lehetnék korban és egyébként is túl "felnőtt" már ahhoz, hogy egy új embert tekintsen anyának.

Arra is készülni kell, hogy ha kis korában fogadtátok örökbe akkor nem kizárt, hogy később meg akarja ismerni az eredeti szüleit. És benne lesz a tüske, hogy miért nem kellett nekik. Én ezt "megúsztam", érthető módon a lányom nem akarja látni a szüleit. De elég sokáig kardoskodtak, hogy akarják vissza a gyereket, megváltoznak stb.

Csúfolni nem csúfolják egyébként, iskolát váltott amikor örökbe fogadtam, itt mindenki elfogadja pedig tudják, hogy nem vagyok az igazi anyja. Előtte viszont sokat bántották, ennek a nyoma sajnos a mai napig benne maradt és az elején érthető okból nagyon félt, nehezen illeszkedett be.

Persze rengeteg gyerek nő fel alkalmatlan szülőkkel. Csomó hasonló kislány van akit a saját szülei nevelnek. Az én lányomnak legalább van egy esélye olyan környezetben felnőni ahol foglalkoznak a lelkével is. Egyébként ez a legjobb érzés benne, ahogy szépen lassan feloldódik és elfogad, megnyílik, megszeret. És nem azért mert muszáj szeretnie a rokonság miatt hanem mert valamit valóban jól csinálsz. De mindig maradnak majd lelki törései amiket te sem tudsz helyrehozni. Évekig más hibáit javítgatni és helyrehozni egy sérült gyereket nem mindig hálás feladat.

Szóval annyiban térnek el az örökbefogadott gyerekek, hogy nagy eséllyel nem volt jó életük, sérüléseik vannak. Évekbe telik amíg elfogadnak, beengednek és lelkileg nagyjából egészséges emberek lesznek. Ami nem az örökbefogadás hibája, egyszerűen csak az alkalmatlan szülőké. Amíg saját gyereknél kezdetektől te "építed fel" őt, te adsz neki értékrendet addig örökbefogadásnál hozott anyagból dolgozol.

Én sajnos örökbefogadott vagyok....s pszihikai beteg. Hogy azért lettem e beteg mert otthagytak a szüleim 3 naposan s 1,4 éves koromban talált rám s vitt haza az örökbefigadó anyukám s el voltam hanyagolva úgy hofy csak a tejet ismertem s 7 kiló voltam s olyan voltam mint egy 2 hónapos. Vagy azért hagytak ott mert sérűlten születtem.

S az is bosszant hogy én nem tudom kutől mit örököltem, mikyen betegséget örököltem s kire hasonlitok kinézetben s természetben. S ez nekem fáj hogy mindenki tudja csak én nem. Nagyváradon miért nincsenej még rajtam kivűl itthagyott gyerekek születésüktől?