Más ezt meg tudná érteni, vagy túl sokat várok el?

Megértem a párodat. Azt is iszonyú nehéz elgyászolni, ha valamilyen betegség miatt TÉNYLEG nem lehet vér szerinti gyereke, nem hogy azt, hogy a felesége úgy döntött, hogy valamilyen romantikus elképzelés miatt nem vállal.

Ezt nem erőltetheted rá, és baromira semmi köze az empátiához. Szerintem pár hónap, és lecseng nálad, de ha mégsem, akkor mindkettőtöknek jobb, ha szétváltok, mert nem ugyanazt várjátok az élettől.

Neked viszont azt javaslom, hogy járj utána a témának, mert ha jótékonyságból akarsz örökbe fogadni, csúnyán meg fogod ütni a bokád.

Tehát: elvárod a férjedtöl, aki nagy családot szeretett volna, hogy lemondjon a saját gyermekről, és idegen többéves gyerekeket neveljen sajátjaként?

Vagy olyan kisbabát fogadnál örökbe, akit egyébként más is örökbefogadna, olyan, akinek nem lehet gyereke... Tehát a gyerek sorsán nem változtatnál, csak egy másik nőt fosztanál meg attól, hogy anya lehessen?

Csak akkor segítenél ezzel, ha olyan gyereket fogadnál örókbe, aki másnak nem kell. És ezek a gyerekek nem a tündibündi kisbabák kategória.

Ezt nem várhatod el a férjedtől! Más lenne, ha mindig így gondolkoztál volna, és ő ennek tudatában vett volna el.

De így... Ha lenne benned egy kis gerinc, elválnál, és akkor te is találhatnál olyan férfit, akinek ez rendben van... És ő is találhatna olyan nőt, aki megszüli a közös gyereküket.

Te vagy az, aki hirtelen meggondolta magát, ne hibáztasd, hogy nem tapsikol hozzá!

"Emiatt úgy döntöttem, hogy szülés helyett inkább örökbefogadnék egy gyereket, és később talán többet is."

Oke. A férjed meg úgy döntött, hogy ezt nem akarja. Mindkét döntés jo döntés és nincs oylan, hogy kinek van igaza. Ahogy te csalódtál benne, pont ugyanúgy ő is csalodott benned es valoszinuleg o is pont ugyanazt gkndolja, amit te, hogy semmi empátia nem szorult beléd.

Itt egy megoldás van, a válás. Ó majd saját gyermeket nemz, te pedig örökbefogadsz.