Ha örökbe adom, könnyebb lesz?
Van egy három hónapos gyermekem. Tervezett baba volt de évek óta nem sikerült, és nem is védekeztünk így egyszercsak mégis terhes lettem, de közben a kapcsolatunk már nem volt az igazi külső körülmények miatt rengeteget veszekedtünk. A párom azt mondta, hogy ő ezt most nem tudja végigcsinálni, de azt se mondja, hogy menjek el abortuszra, döntsek én. Na hát nem vetettem el, mert így is azt hittem már, hogy meddő vagyok meg nagyon szerettem volna már 1 kisbabát. Végül elhagyott, és most egy másik nővel van,de én nem gondoltam volna, hogy ezt fogja tenni. Hiába veszekedtünk sokat, én azt hittem ő is szeret. Én nagyon szerettem őt és szeretem is a mai napig. Képtelen vagyok rá, hogy az ő gyermekét neveljem, úgy hogy ő nincs itt vele és nem is érdekli a gyerek. Borzalmasan érzem magam, úgy érzem tönkrement az életem és talán még meghalni is jobb lenne és akkor nem kéne így élnem. Nem tudom így a gyereknek sem megadni azt a szeretet, amit kellene. Ezért gondoltam arra, hogy örökbe adom egy olyan családnak, akik évek óta vágynak egy gyermekre és tudnák őt nagyon szeretni. Szerintem jobb helye lenne, mint nálam, aki érzelmileg össze van esve és jelenleg úgy érzem ez sosem fog teljesen megváltozni. Anyagilag el tudnám tartani,de akkor is annyit kéne dolgoznom, hogy szinte alig tudnék vele lenni. Vagy nem tudom. Szerintem ő jobbat érdemel, mint amit én tudnék neki adni. Az örökbe adás után elmennék egy másik országba és teljesen új életet kezdenék.
Nagyon rossz ember vagyok, hogy ilyeneken gondolkozom? :(
válasza:Nem szabad egy szakítás utáni instabil lelkiállapotban ilyen visszavonhatatlan döntéseket hozni. Tudom, gyerekkel extra pocsék szakítani, én is terhesen maradtam egyedül anno, de mint minden szakításnál, ilyenkor is csak átmeneti ez a nagyon sötét, nagyon mélyre zuhant, nagyon borús időszak. Magam is átélten, a kisbabám 3 hónapos koráig minden nap sírtam. Olyan ez, mint egy gyász. De el fog múlni, helyre fogsz jönni, és visszavonhatatlan döntéseket majd akkor hozz az életedről, ne most. Most csak próbáld valahogy kibekkelni ezt a gyászidőszakot ép ésszel. Kérj segítséget, lelki támogatást a környezetedtől, sírd el a bánatod másoknak, és szép lassan kiderül az ég feletted. Az egyedülálló anyaságot nagyon is lehet élvezni, hidd el.
És nem vagy szörnyű, amiért ilyesmi eszedbejutott. Csak nagyon mélyen vagy. De lehet nagyon mélyről is felállni. Nekem anno néha megfordult a fejemben, mi lenne, ha egyszer csak meghalna a babám, mondjuk valami elmezavar ütne be és megölném. Pedig nagyon szerettem, és igenis jó anyja voltam és vagyok ma is. 7 évig neveltem egyedül. Ma már van még két tesója és egy szuper apukája a férjem személyében. Kerekebb nem is lehetne az életem. Meglásd, egyszer még te is leszel boldog.
válasza:Meg sem érdemled ezt a gyereket. Könyörgöm egy pasi miatt képes lennél eldobni őt? Inkább kérnél pszichológustól segítséget aki átsegít a depresszión mint hogy elhagyod a gyereked. Szerinted mennyivel leszel jobb mint az apja? Abban a tudatban fog felnőni hogy először az apjának, aztán az anyjának sem kellett.
Tipikus "azért tartom meg a gyereket hogy magamhoz láncoljam az apát" hozzáállás... hogy lehetsz ennyire önző. Próbálod nyugtatgatni a lelked hogy jó helyre adnád és inkább az országot is elhagyod? Fiatal vagy és simán lelhetsz még szerelemre.
Igen, rossz ember vagy hogy ilyeneken gondolkodsz. Az én gyerekem senki miatt nem dobnám el és nem is értem azt aki így gondolkozik. TE vállaltad könyörgöm!
Nem jött össze a számításod, de felelősséget már nem vállalsz.
Menj el legalább pszichológushoz mielőtt döntesz...
válasza:Nem vetetted el mert már nagyon szerettél volna kisbabát,évekig vártál rá....
Most itt van és örökbe adnád mert elhagyott a párod....
Nem tudom szerencsére milyen egyedülálló anyának lenni,viszont van 2 csodám, harmadik pocakban,most ha elhagyna az apjuk adjam őket örökbe mert rá emlékeztetnek a gyerekek?
Nem értem ezt a "logikát",meg egyébként azt sem hogy egy anyának hogy juthat ilyen az eszébe azért mert elhagyta a párja.
Most inkább 2szeresen kéne szeresd az apja helyett is
Ő eldobta nem kellett neki a gyereke,ne csináld te is ezt kérlek
Ennek a picinek nem másik család kell hanem te az anyja
Szedd össze magad
Van segítséged?Tudsz beszélni erről valakivel?Szülők,tesók,akárki
válasza:Klassz, hogy ennyi empatikus ember írogat itt! :(
Kérdező, nem vagy rossz ember. Az itteni szuperanyák nem tudhatják, de van, akinek alapvetően nagyon nehéz egy csecsemővel (nem véletlenül létezik a szülés utáni depresszió fogalma sem) – még úgy is, ha mellette van a gyereke apja. Nekem – szerető férj, segítő nagymam mellett – sokáig sírógörcseim voltak, és a világ legrosszabb anyjának éreztem magam, hogy miért nem a habos-babos felhőcskéken úszom az anyaságban (ahogy az ember látja a többieket, vagy akár a reklámokból visszaköszön ez a fals kép)egészen addig, míg nem beszélgettem pár anyatársammal, akik ki merték mondani, hogy igenis baromi nehéz tud lenni az első időszak (és úgy egyébként az egész gyereknevelés is).
Ahogy előttem is írta valaki, segítséget kellene kérned, hogy fel tudd dolgozni ezt, most így nem szabadna olyan életre szóló döntést hoznod, mint az örökbe adás.
Ha mégis ebben gondolkodsz, akkor viszont érdemes kicsit utánanézned, milyen hatással lehet az örökbe adás a gyerekre és rád is. Privátban szívesen ajánlok jó könyvet e témában, és olyan helyet is, ahová fordulhatsz tanácsért (örökbefogadásokat nem közvetítő egyesületről beszélek, amely ezáltal nem elfogult a témában).
válasza: válasza:15. Senki nem mondta, hogy szar anya vagy. Csak épp nem vagy túl empatikus, mert meg sem próbálsz belegondolni a kérdező által írt szituba, milyen lehet, ha valaki a párjával sokáig várja, hogy teherbe essen, s közben nyilván egyre romantikusabb elképzelései vannak a várva várt gyerek megszületéséről, milyen boldog család lesznek, stb. – majd arcul csapja először az, ahogy a pasija lelép, aztán meg talán az is, hogy nem egyszerű egy csecsemővel egyedül.
Könnyű befordulni egy ilyen szituban, és attól, mert itt le merte írni, miket gondol, mikor mélyen van, egyáltalán nem rossz ember.
Szerintem mindenki ismer olyan családot, ahol a gyerek, ha valami marhaságot csinál, és a szülők kapcsolata nincs a topon, megkapja az egyik szülőjétől, hogy „pont olyan vagy, mint az apád/anyád” – ennek szélsőségesebb megnyilatkozása, mikor az egyedül maradó szülő a gyerekben az őt elhagyó embert látja (nyilván hasonlít a gyerek arra a szülőre is), és így „elhidegül” tőle. Nyilván ezek nagyon nem jó dolgok, mindenképpen kezelni kell az ilyen szitukat, hogy ne sérüljön a gyerek, de meglehetősen gyakoriak, és végső soron érthető ez az indulatáttétel.
válasza:Pont hogy belegondoltam a helyzetébe és így írtam azt amit. Ha egyedül maradnék a gyerekemmel bármi és bárki miatt sem tudnám elhagyni.
Aki nagyon akar gyereket, az nem így viselkedik. Nyilván hogy csak azért akart gyereket hogy a pasit megtartsa.
Túlad rajta, aztán az országot is elhagyja mintha nem is létezne az a szerencsétlen gyerek...
Ebbe gondolj már bele. Nem kell mézesmázoskodni meg magyarázkodni, az a lényegen nem változtat.
válasza: válasza:Azért mertem ideírni ezt a dolgot, mert senki másnak nem mertem volna elmondani és kíváncsi voltam hogy más emberek mit mondanak erre.
Senkinek nem kívánom, hogy élje át azt, amit én. És aki ezt nem tapasztalja (ne is tapasztalja), addig el nem tudja képzelni azt, hogy igen ilyen gondolatok is lehetnek egy ember fejében.
Majdhogynem az munkahelyi íróasztalom mellől mentem el szülni azért, hogy mindent megtudjak venni a kisbabámnak és be rendezkedtem az érkezésére. Nagyon vártam őt!
Hol ilyen-hol olyan gondolataim vannak, van mikor úgy vagyok, hogy nembírom tovább örökbe adom, aztán 1 napra rá azon gondolkozom, hogy úristen hogy juthatott ilyen az eszembe... valószínű, hogy még mivel friss a dolog, azért kerültem ennyire mélyre + szülés utáni depresszió. De nem fogom örökbeadni a gyermekem, hiszek abban, hogy idővel elfog múlni ez a "örökbeadom" érzés. Illetve egy pszichológushoz is szeretnék elmenni, hogy helyre tegyem a gondolataim.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!