Arra gondoltam, hogy ha majd lesz gyerekem, akkor már kis korában elkezdem tanítani az angol nyelvre. Jó ötlet vagy inkább hülyeség?

Ha te magad nem vagy perfekt, akkor ne. Később meg majd egy tanár nem győzi kinevelni a gyerekedből a rossz beidegződéseket, helytelenségeket.

Ha annyira fontos ez neked vidd pl. ovis angolra majd, ott igazi tanár foglalkozik a kicsikkel.

Általános iskola 2. osztályától tanultam angolul, felsőben jártam magántanárhoz is, és mire középiskolába mentem letehettem a felsőfokú nyelvvizsgát.

Azóta is minden nap használom a nyelvet a munkámhoz és az életemben amúgy is (nem nézek/olvasok semmit magyarul, kizárólag angolul)

Ettől függetlenül a gyerekemhez sose beszélnék angolul. Azt akarom, hogy magyar legyen az anyanyelve és ne az én angolomat tanulja meg az esetleges nyelvtani/kiejtési hibákkal.

Más lenne ha külföldön élnénk, vagy a férjem anyanyelve angol lenne.

Ha az anyanyelved lenne az angol, vagy nyelvtanár lennél, akkor jó ötlet lenne. Így nem az. Egyrészt, a tanításnak van egy módszertana, amivel nyilván te nem vagy tisztában, másrészt simán benne van a pakliban, hogy valamit rosszul tanítasz meg. Ha kicsi korban rosszul rögzül, attól később nagyon nehéz megszabadulni, hiszen ilyenkor nagyon fogékonyak még mindenre. Ez lehet egy rossz kiejtés, de nyelvtani hiba is.

Ha mindenképpen pici korában szeretnéd nyelvre tanítani, vidd el kimondottan kicsiknek való angol foglalkozásra, ott képzett, kicsikre specializálódott nyelvtanár fog vele foglalkozni.

Egyébként meg simán megtanulhat jól angolul tini korára akkor is, ha csak az iskolában kezdi el. Engem senki nem tanított otthon angolul, mivel a szüleim oroszt és franciát tanultak az iskolában. Elsőben kezdtem, nyolcadikban már volt egy fél nyelvvizsgám és angolul leveleztem több korombelivel is. Szerintem akkor jobban tudtam angolul, mint most, felnőttként, mert rengeteget használtam a nyelvet :D

A nagyobbik fiam 12 éves lesz, ő is csak a suliban tanult, én direkt nem tanítottam, de iszonyúan jól megy neki az angol, mindent megért, és nagyon szépen ki is tudja fejezni magát.

Csak arra figyelj, hogy olyan sulit keress, ahol jó a nyelvoktatás.

Nem olvastam a válaszokat, elnézést, ha véletlen ismételnék valakit is. A válaszom az, hogy egyfelől életkorfüggő, másfelől attól is függ, hogy a szülők mely nyelveket beszélik legalább felsőfokon.

Életkor:

már a magzat (nem az embrió!) is észlel hangokat, és metakommunikatíve egyre jobban érti is, újszülött kortól az egészséges gyermek (tehát ha megfelelően fejődik fiziológiásan pl a hallása, valamint az agyi érése is megfelelő) egyre több szót megért egyre jobban (eleinte kontextustól függetlenül).

Azonban az anyanyelvi érés rendkívül érzékeny kisgyermekkorban, kb fél éves kortól, ezért legkésőbb újszülött kortól, esetleg maximum fél éves kortól még általában nincs probléma avval, ha további nyelven hall felnőtt beszélőt, állandó jelleggel, ugyanattól a személytől és csak azon az adott nyelven.

Amennyiben kb fél éves kor után kezdenek hozzá egy újabb nyelven beszélni, az addig érő anyanyelvi készségeit megzavarja általában, kivéve kb 6 / 7 éves kortól. Tehát iskoláskortól nincs probléma az idegennyelv tanulással mint lehetőséggel, legalábbis nem zavarja meg az anyanyelvi érését.

Más szóval: mindaz számít anyanyelvnek, amely nyelveket rendszeresen, ugyanazon személy(ek)től hall (és attól más nyelvet nem hall), és amennyiben nincs fiziológiás, sem pszichés gátja az anyanyelve elsajátításának. Ennél fogva több anyanyelvű is lehet bárki, de egyébként a kétnyelvűek nyilván átlagosan lassabban érnek anyanyelvi téren, mint az egynyelvű babák , kisgyermekek, hiszen két nyelvet párhuzamosan tanulnak. Van példa a háromnyelvűségre is, ennél több nyelv esetén, tapasztalat szerint a környezeti tényezők szelektíven hatnak a nyelvi érésre (azaz megmarad legfeljebb kettő, vagy három nyelv).

Amennyiben kb fél éves és 6 éves kor között tartósan számára idegen nyelven hall beszélőket a kisgyermek, esélyesen megzavarja az anyanyelvi fejlődését.

A szülők kapcsán:

A kétnyelvűség kivitelezhető oly módon például, ha az egyik szülő X, a másik Y nyelven beszél a gyermekkel, és a gyermekkel mindig csak azon (a szülők egymással egy harmadik nyelven is beszélhetnek, ez nem feltétlen zavaró a kisgyermek nyelvi érésére, amennyiben születésétől hallja, bár három nyelvű nemigen lesz ezáltal). A szülők természetesen beszélhetnek X, vagy Y nyelven is egymás előtt, a gyermek füle hallatára, ez se zavarja meg a nyelvi érésében.

Ahhoz, hogy ne torzítsa, ne zavarja a gyermek nyelvi érését, fontos továbbá, hogy a szülők csak olyan nyelven beszéljenek hozzá (és mindig csak azon), amelyet minimum felsőfokon beszél az adott szülő. Pl az anya mindig svédül beszél a gyerekhez (mert svéd az anyanyelve az anyának, vagy pl magyar, de felsőfokon beszél svédül), az apa meg, mondjuk magyarként csak magyarul beszél a gyerekhez. (A szülők egymással meg, a gyerek füle hallatára mindig, milyen nyelven beszélnek, de fontos, hogy egymással mindig ugyanazon a nyelven pl mindig svédül, vagy mindig magyarul, vagy mindig pl bolgárul stb.) Ebben a példában a gyerek jó eséllyel kétnyelvű lesz: magyar lesz az apanyelve és svéd az anyanyelve, bár a környezet egynyelvűvé is teheti, pl a svéd nyelvi tudása csak lassan és részlegesen fog kifejlődni magyarországi közegben, vagy a magyar részlegesen, svédországi közegben. A környezet nem torzítja e példában a nyelvi érését, hanem szelektívvé teszi (beszűkíti egy anyanyelvre, míg a másik nyelvet kevésbé fogja érteni és beszélni.)

(Egyébként ismerek olyan házaspárt, ahol magyarok a szülők, az apa angoltanár, és izárólag angolul beszélt mindig a gyermekéhez, az anya meg csak magyarul, a gyermeket óvodás korában hallottam, angolul nem szeretett megszólalni, miközben remekül értette, amit az apja mondott neki (angolul). Egyénenként változó, hogyan fogja használni a környezettel (ország) ellentétes nyelvet a gyermek, e példában nem beszéli, de érti az óvodás az angolt, itt Magyarországon, és magyarul beszél)

Csak a lényegről írtam, számítanak egyéb tényezők is az anyanyelvi fejlődésre, sőt, a közvetlen tényezők kapcsán is még lehetne miről írni, pl a tágabb környezet anyanyelve mint húzóerő stb.

"gyereket három honapos korátol baba-angolra járattak"

Evvel valóban vigyázni kell. Ha viszont pl az egyik szülő angoltanár, akkor működhet, ha kizárólag angolul beszél a gyerekéhez, lehetőleg születése óta, de max 4-5 hós korától kezdve. (Azonban még később kezdve mindenképp anyanyelve vonatkozásában hátráltatná a beszédérést).