Milyen gyakran kiabálsz a gyerekkel?

Hát ez függ attól, hogy a szülő mennyire van leterhelve, mennyi segítséget kap, illetve mit tett a gyereke és ez milyen kihatással van a szülőre (pont ma mesélte egy ismerősöm, hogy rendelt kaját és kiment az ajtó elé, hogy jön a futár és hallgatta, hogy egy emelettel lejjebb dráma van; egy fiú hazament és bezárta az ajtót, a kulcsot a zárban hagyta, az apuka pedig nem tudott 1,5 órán át bemenni a lakásba (a barátnőm pont ennek a 1,5 órának a végefele ment ki), a fiú meg nem tudta beengedni, mert aludt és nem ébredt fel. Végül felébredt a fiú és az apuka úgy ordított, hogy zengett az egész lépcsőház).

Én nem ítélem el a fenti szempontok alapján az ordibáló szülőket, mert én annyit látok, hogy az anya ordít a gyerekével, hogy a munkafüzetét nem rakta el, közben az az anya fáradt, ötvenszer szólt a gyerekére, hogy tegye el, már szólt a tanár, hogy mindig hiányos a felszerelése, szóval a legjobb lenne hazamenni érte, de akkor késik a munkából és a főnök leordítja, meg amúgy nincs is túl jól, mert megbetegedett, stb.

Most pénteken volt csak, hogy egy anyuka monológjától elkerekedtek a szemeim. Az anyuka kerekesszékes, de ennek ellenére se tudtam tudatosítani magamban, hogy min megy át. Mögöttem jött a kislányával és a lányának vett egy gumicukrot. A lány ette a gumicukrát az anyuka meg végig izélgette őt, hogy miért megy olyan lassan és soha többet nem vesz gumicukrot neki. Utána a lány (a századik ilyen megjegyzés után) ki akart dobni valamit és az anyuka megint elkezdte, hogy siessen, mire a lány megszólalt, hogy ő most épp beteg és, hogy siet, ahogy tud, de betegen nem kéne sürgetni. Erre az anyuka ezt felelte; "Te nem beteg vagy, hanem hülye! És lusta!".

Na ez volt az egyetlen, aminél nem tudtam azt mondani, hogy megértem az anyukát.