Belefér hogy egy 5 éves gyerek heti szinten bepisil?

Nem mindegy, hogy csak éjjeli bepisilés, vagy nappal is van. A kérdező esetében nappal is, az más, mint a csak éjjeli.

Az sem mindegy, hogy ez visszaesés, vagy mindig ilyen volt a gyerek. Ha visszaesés, akkor szinte 100%, hogy pszichés oka van. Ha nem, akkor is lehet pszichés oka természetesen, de akkor már nagy eséllyel kimaradt tanulási folyamatról van szó. Nem sajátította el, hogy pontosan mikor van az, amikor el kéne már menni pisilni. Nem pontosan tudják, mitől van, a gyerek abban az időszakban "másra figyelt" és nem tanulta meg. Gyermekurológiára érdemes vinni.

Én is gyerekneurológiát javasolnék. Ez nem normális ebben a korban, főleg hogy nappal is rendszeres a baleset.

Nem is értem hogy az anyja hogy tudja ezt egy legyintéssel elintézni?! Gondolom a védőnőnek be sem fogja vallani.

Sok oka lehet, hogy hetente bepisil egy 5 éves, viszont ez rendellenes. Ha alvás, vagy csendes pihenő alatt pisil be 1-2 hetente egyszer, az még határeset, de hogy nappal hetente, az rendellenes.

Sok oka lehet, nagyon kevés az infó.

Nézzük előbb a ritkább lehetőséget.

Említették a szexuális abúzust, igen, az is kivált általában ilyen tünetet (ha megtörtént), de a nemi abúzus szerencsére viszonylag ritka eset (legalábbis kevesebb gyerek esik át rajta, mint aki nem, ugyanis a pszichológusok szerint az enyhe abúzus nem okoz ilyen tünetet általában, és minden tizedik lányt, és átlag fele annyi fiút érint, míg a durva nemi abúzus meg kb a lányok 1-2%-át érinti).

A szervi kivizsgálást szokták első lépésben javasolni, az is a ritkább lehetséges ok, de jobb kiszűrni a testi, fiziológiás okot elsőre.

További ritkább ok: a gyermeknek semmi baja, azonban annyira leköti a játék / videó, hogy "elfelejt" wc -re menni.

Nézzük a gyakoribb lehetséges okokat most.

Többnyire lelki oka van, és ahogy előttem írták, az se mindegy, hogy visszaeső-e (regresszált), vagy pedig fennálló jellemző-e. Ha fennáll, akkor is kóros.

Az infó nagyon kevés a kérdezőtől, ezért ennél jobban nemigen lehet szűkíteni a lehetséges okok körét. Járjatok utána, hogy konkrétan mi lehet a lelki oka. Gondold végig a lehetséges forrásokat (válás, rokon halála, lelkiterror, verik-e stb), és/vagy pszichológushoz vinni.

És még annyit válaszolok, hogy mivel ezek szerint nem a te gyermeked, nem dönthetsz a gyerek sorsáról, se a szervi kivizsgálásról, se a pszichológusról, esetleg próbálj utalni óvatosan ezekre a szülőknek (részletesebben is, ld az iménti felsorolásom).

Amit te magad megtehetsz, az édeskevés, ha nem vagy szakember, de a laikusokat mindenesetre bátorítanám legalábbis az amatőr játékdiagnosztikára, tehát próbálj a gyerek spontán játékából (és ha rajzol, a rajzaiból) ráérezni, mi lehet a gond, ehhez jó, ha olykor, kellő pillanatban óvatosan tereled a játékát.

Példa: figyeled, ahogy magától játszik, akár jegyzetelhetsz is erről vázlatpontokat (tologatja a kisautókat kapkodva; tornyot épít, gyakran le is rombolja azonnal stb), kivéve, ha szuper a memóriád, akkor elég, ha csak figyeled.

Az olyan sarkos pillanatokban, amikor nem egészséges eseményt sejtesz a játékában -vagy lehetőleg bármikor, amikor bármit játszik is-, éreztesd vele -NE mondd neki, hanem éreztesd!-, hogy érdekel téged a játéka "mert jaj de izgi", és ott vagy játszótársnak! Se többet, se kevesebbet, hanem hagyd kibontakozni őt! Tehát a sarkos pillanatokban avatkozz bele a játékába, azonban óvatosan, először is kérdésekkel: "hű, micsoda csata! :) Épp csak felépült a vár, nocsak, ki rombolta le? Az ellenség? Vagy az építészek? :)", és próbálj ráérezni, mikor avatkozol bele, pl válaszol, hogy "csúúúúnya ellenség rombol!", te meg pl "húha, én vagyok most a csúnya vár romboló! idesüss, csihipuhi, nekimegyek a katonámmal a várnak!", majd kiszállsz a játékból, miután imitáltad a játékkatonával, és figyelsz tovább (ha nem zavarja, hogy figyeled őt). Van, amikor reagál is a szavaidra, játék cselekedeteidre a gyermek, erre különösen figyelj, mert döntő infó lehet!

A kisgyermek ugyanis kijátssza magából a frusztrációit, örömeit, vágyait, szorongását, szimbolikusan!

Főleg a szerepjáték árulkodó! Ha pl rombolja a várat, és ráunt, gondold végig, milyen lelki háttérre gyanakodsz a váras játékából, és az alapján próbáld szerepjátékba bevonni őt! Tegyük fel, hogy sejted, egy rokont testesít meg a katona, aki rombolja az ó "várát". Lehet, hogy a vár a testét, és/vagy a lelkét szimbolizálja, Sok,inden más is lehet, attól függ. De, mondjuk, azt sejted, hogy a testét szimbolizálta. Ezért pl megpróbálhatod előbb, vagy utóbb bevonni út, egy általad kezdeményezett (mondjuk) doktorbácsis játékba. Vagy pl a lelek a vár. A szerepjáték megint sokféle lehet, mert még mindig bizonytalan, mi lehet a lelki oka, de lehet pl gyász. Te vagy a sírásó, vond be a gyermeket, imitáld a levegőben, hogy cipekedsz: "hú de nehéz a koporsó, segítesz nekem? :)". Figyeld, mit reagál. Sokféle reagálásmód lehet, sokféle okkal. Pl megijed, elsírja magát. Nyugtasd meg. Lehet h csak látott egy filmet ilyenről, De lehet, hogy valakije meghalt, és ezért pisil be nappal olyan gyakran. De lehet egész más is. Az egész arra jó tehát, hogy tudod szűkíteni a kört, mi lehet az oka.

Ha már kezded sejteni a lehetséges okok körét, nos, akkortól egyre többször bevonhatod terápiás játékokba (addig ugyebár diagnosztikus jellegű volt a játékod vele). Ami a lelki feldolgozásról szól.

Pl sejted, hogy gyászol valakit, vagy pl autókat látott összekoccanni, ahova kijött a mentő, és úgy megijedt, hogy nem mer azóta se beszélni erről senkinek. Ha gyászol valakit, akkor eljátszod vele, hogy "jaj de szomorú, hogy meghalt a nyuszi, plüssmaci, sírd ki magad, megnyugszol tőle, de, tudod, a tündérkék vigyáznak a lelkére, és már békésen alszik valahol, vagy messze jár valahol boldogan... vagy pl biztos szokott rád gondolni szeretettel, kicsim" (amennyiben szerette halt meg).

Ha meg pl látott kocsikat összekoccanni és mentőket kiérkezni, akkor meg ezt játszd el vele, szintén lehetséges megoldást kínálva fel neki (jaj de gyorsan kijöttek szirénázva a mentőkocsik, már viszik is meggyógyítani az autósokat... én leszek most a doktor bácsi, ügyesen meggyógyítom az autósokat! Vagy te szeretnél? Jó! Vagy ketten gyógyítsunk?) Stb...

Mindez csak lehetséges, kiragadott példák sora, hátha ráérzel ebből, mit kezdhetsz a megoldásért.

"próbáltam anyukának finoman célozni rá, hogy esetleg egyeztesse ezt a védőnövel,"

Te az óvónője vagy?