Anyukák, történt már veletek olyasmi, hogy összeszólalkoztatok egy másik anyukával? Eseteleg megcsaptátok egymást? Utcán, játszótéren, tömegközlekedési eszközön.

Hat volt h beszoltam egyszer ketszer...

Valahogy nem komalom se a cigizest a jatszon se a kutyat...

Komolyabb nem volt nekem.

Viszont lattam mar ciganyokat osszevetekedni a jatszon :-D

A rollerunk volt a tet. :-D persze hazavittuk mert a mienk volt ...

Nem, de összeszólalkozásom már volt, igaz, ismerőssel.

Arról beszélgettünk, hogy a barátnője az újszülött babát "tanítja"átaludni az éjszakát, és milyen nagy áldozat tőle és jó anya, hogy úgy sajnálja szegényt, hogy mindketten sírnak, anyuka a párnával a fején, hogy ne hallja a babát, mert nem hagyja a lelkiismerete. Ismerős mesélte, hogy milyen jó, hogy náluk milyen gyorsan megtanulta a lánya, hogy át kell aludni az éjszakát, már 1 hónap után egy hangja sem volt.

Ez úgy jött fel, hogy meséltem, hogy az én ugyanolyan párhónapos gyerekem még cicizik este, és ahelyett, hogy a szobájában egyedül aludna, mint náluk, mellettem fekszik, kényelmi szempontból.

Azóta sem sikerült visszaalakítani a jó viszonyt, a kisbabás anyukák ölni tudnának, ha valakiben felmerül, hogy nem a legjobbat adja a gyerekének.

Már eleve bántott, hogy direkt azért mesél erről, hogy az én véleményem megváltoztassa, mintha nem tudnék erről, majd elképzeltem, hogy az én gyerekem sír segítségért és nem tudja mi van, és nem megy hozzá senki, aztán már nem is sír..hogy biztos nem alussza át az éjszakát, mert az idegrendszere miatt nem képes rá, csak felkel éjszaka és már nem is mer szólni.

Gondolom a másik anyukában lejátszódott, hogy elkényeztetem/tönkreteszem a gyerekem az emberiség rovására, vagy hasonlók.

Az anyaság megosztja az embereket nagyon, nekem nem sikerült jóban lennem anyukákkal, csak akkor, ha hasonlóan gondolkoznak, mint én.

Hiába voltunk jóban korábban, egyszerűen már nem megy.