Miert vagyok ilyen? Gyulolom magam teljes szivembol!

Hálistennek, mivel nincs olyan, hogy rendben lévő pofon, akár unikorniscukornak vagy szivárványfelhő pofonnak is hívhatod, esetleg a törvény jobbkezének(háhh, milyen kreatív vagyok), ettől még ugyanúgy megütsz egy harmadakkora védekezni és gondolkodni képtelen lényt, aki ezt a legkevésbé sem várná tőled, félni fog, fájni fog neki, arra számít, hogy legközelebb is kap egyet bármiért, azt hiszi magáról, hogy őt szabad ütni, és legközelebb ő is ütni fog. Na nem a nála nagyobbat, hanem a kisebbet, ahogy azt a bántalmazók is teszik.

Apáktól és anyáktól egyaránt nincs rendben az erőszak.

Egyébként atyai pofonnak szerintem azért hívják, mert régen még közük nem volt az apáknak a gyerekükhöz, csak vér, verés és pénz szerint, szerencsére ma már ennél többet várnak az apáktól, és ők is többet akarnak adni, hogy ne csak eltartó büntető szerepet töltsenek be, hanem szerető, gondoskodó, megértő szülő szerepet.

Attól, hogy valaki egyszer kétszer rosszul dönt, dönthet harmadszor jól, csak tegyen a változásért, szóval a kérdezőnek nem kell elásnia magát, csak változtatni, különben a bűnbánata nem ér semmit. Egyedül nem tud változni(hiszen ez már a sokadik rossz döntés), segítséget kell kérnie.

9es, de, bizony az átlagembereknél becsúszik a kiabálás, sőt egy-két pofon is. Ettől senki nem lesz rossz szülő. Emberek vagyunk, nekünk is vannak rossz napjaink, és van mikor bizon ezredjére is hiába szólunk a gyerekre, kiröhög, és tovább csinálja. Bizony én is csaptam már a fenekére, és emiatt egy percig sem éreztem magam rossz szülőnek. Imádom a fiam, ahogy a kérdező is, de aktív, átlagon felül okos,eleven, határait feszegető dackorszakos totyogó volt, aki sokszor a saját testi épségét veszélyeztette.

9es gondolom neked még nincs gyereked és nagyon a közelükben sem voltál még, süt az írásodból.

Kérdező, ha szeretnéd, írj privit én meghallgatlak. A lényeg hogy nem vagy rossz anya, erre egy percig se gondolj. A picid mára már nem is emlékszik a dologra, nem okoztál neki rosszat, hiszen nem rendszeresen vered.

Ha elolvastad volna a válaszom, tudnád, hogy van gyerekem, leírtam, én ütöttem a fenekére, és ijesztően jó érzés volt.. nem is akármilyen gyerekem van.. nem a sima eleven dackorszakos totyogó, hanem snis volt, olyan hajmeresztő dolgokat produkált, kikezdte az idegeim, azt hittem sosem lesz rendben..

A kiabálásról egy szót nem írtam, valahogy a szülőnek is le kell vezetnie a feszültséget, szerintem ez a jó módja, amíg megválogatja, mit mond és nem a gyerekét szidja, hanem kibeszéli magából a dolgot, vagy csak áhhzik.

Nem csúszik be pár pofon másoknál, de örülök, hogy te a rádbízott, védekezésre képtelen kisgyereket, aki teljes mértékben tőled függ, szemrebbenés nélkül felpofozod, és szerinted ez rendben van, mert emberek vagyunk.

Nem, az emberek egymást sem ütik emberségből, nemhogy a gyereket/kisebbet/ártatlant/cselekvőképtelent..

Az ilyet felnőttek közt is bántalmazó kapcsolatnak hívják, remélem azt is elnézed, ha a tesód/párod/felnőtt szüleid, vagy a gyereked képelnek fel, sőt, a boltos a közértben, mert épp idegesek. Tök rendben van, ők is emberek, ugye? Ja bocs nem, az ütés addig van csak rendben, amíg te adod, ugye?

Én nem maradok olyan kapcsolatban senkivel, ahol ütnek, szerintem te sem(a többség szerencsére már nem) de a gyereknek nincs választása.. Ha kiderül, ezért cselekedhet helyette a gyermekvédelem, mert ő még képtelen önmagát megvédeni(és mivel nem tud kiállni magáért, még nincs annyira a köztudatban nálunk, hogy gyereket nem ütünk egyszer sem), mert pont az üti, akinek védenie is kéne.

Pláne egy 3 éves totyogót, van egy 2 évest, vagy egy csecsemőt? Vagy szerintem honnantól elnézhető az ütés?

Egy csecsemő sírása is lehet idegörlő, gondolom az még nálad sincs képben pofon szempontjából.. honnan kezdődik az elnézhető pofon alsó határa? Mikor a kezed már nagyobb, mint a feje? Mikor végre fel sikerült állnia 2 lábra? Mikor megtanult szaladnia, vagy, ha végre eléri az asztal tetejét? Ha kimondta az első szavakat?

Tedd már fel a kérdést magadnak, a gyermek hány éves korától van rendben egy idegből jövő pofon? Előtte miért nem volt rendben? Előtte is ideges voltál, előtte is stresszeltél, mert a gyerekkel foglalkozni fárasztó(valóban), a gyereksírás frusztrálja az embert(valóban) már az elejétől..

Hány pofon fér bele az elég jó anya képébe? Milyen testtájra adott ütések férnek bele? Feneket kezed üthetünk, arcot ritkán, tarkót, hasat, hátat, lábat inkább ne? Vagy csak csontos felületet, hogy ne okozzunk túl nagy sérülést? Vagy pufisabb részt, mint az arc, hogy ne fájjon annyira?

Én lábbal is tudok kicsit rugni, az miért nincs rendben? Biztos kevésbé okoz fájdalmat, mint egy nagyobb pofon, ami után cseng a füle..Honnan is tudjuk, hogy cseng a füle? El tudja már mondani szavakkal?

Az én gyerekem 3,5 évesen kezdett beszélni, teljesen kiakasztott a kétségbeesés, hogy valami komoly gond van. Mikor 2 éves korában rácsaptam, akkor is féltem, hogy a viselkedése nem fog változni, hogy nem tudok mit tenni, hogy nem tudok változtatni rajta, hogy nem fogom szeretni.. tehetetlen voltam és féltem és gyorsan meg akartam szabadulni a problémától, ezért azt csináltam, amit velem a szüleim, amilyen minta bevésődött..

Miután ütöttem, úgy éreztem végre tettem valamit, végre abbahagyta a viselkedést, amit meg akartam állítani, sikert éreztem, mellette megkönnyebbültem, mert az ütéstől a frusztrációm is csökkent.

Az érzések rendben vannak, az ember lehet tehetetlen, érezheti egy rakás semmire sem jó kakinak magát, de a tettek, hogy ilyenkor ütünk e, vagy segítséget kérünk.. ezeket tudjuk befolyásolni, ezekre van hatásunk, ezekre nincs "mentség", de amint valaki változtat, segítséget kér, már nem kell mentséget keresnie a régi tetteire, mert elfogadta, hogy nem volt rendben, amit tett, de ő már rendben van, mert változtat, a tetteire már büszke.

Ki büszke itt arra, hogy lekever egyet a gyerekének?

Még a bántalmazó emberek is megrendülnek, ha mástól ilyet látnak, mert rájönnek milyen rémes is, mekkora nagy a felnőtt a gyerekhez képest, más gyereke nem is tűnik hirtelen olyan idegesítőnek, ha épp ütik..

Az emberek érzik, hogy ez nincs rendben, az is, aki csinálja. Nem véletlen a sunnyogás, titkolózás(vagy arra biztatás, ahogy az egyik válaszoló tette), a lapítás, elhallgatás, ha az ember ilyet lát az utcán/filmben, nem bólint helyeslően, vagy nem mosolyog elnézően, nem vállal közösséget a szülővel, nem dicséri meg a tettéért.

Mindenki tudja, hogy egy ütés sincs rendben, csak kényelmes túllépni rajta és elnyomni az ellen érzetet.

Azt hiszem indítok egy blogot.

Onnantól, hogy teszel a változásért, már jó úton jársz.

A változást megelőzi a felismerés és a bűnbánat(lelkiismeretfurdalás).

A kérdező most dönti el, hogy változtatni fog e, vagy úgy érzi a bűnbánat elég neki a következő pofonig

15, ne indíts, blogot így is elég libsi szülő van akik az üntyüripüntyüriskedéssel életképtelen gyereket nevelnek. És igen, rácsaptam a gyerekem fenekére, mert azzal szórakozott hogy a babakocsiban alvó unokahúgát kocsistól lelökje a járdáról az autók közé, és 10szeri kérésre is csak rám röhögött...

Inkább neked kell kezeltetni magad, nekem sosem volt jó érzés a gyerekem fenekére csapni..akinek jó érzés az egy szadista állat akkor is ha maga elől is titkolja és a szuperanyuci képében akar tündökölni. Itt nem a kérdező a szaranya, mert neki lelkiismeret furdalása van, hanem te, aki még élvezte is amit tett...

Senkinek sem rossz anya, az viszont ostoba, aki azt hiszi, hogy egy kisgyerek fel tudja mérni, hogy a tesóját ha fellöki a babakocsival, akkor bele is halhat a kicsi.

A gyereked nem gonosz, a rendetlenkedése ugyanolyan szándékú volt, mintha a bögrét piszkálta volna, mégis más következménye lett és neki gőze sincs, miért, mint ahogy a fenékrecsapás előtt sem tudta.

Megfogod a gyerek kezét, és átállítod a másik oldalra,

ha rossz helyen van, miközben elmondod neki, hogy ez nagyon veszélyes volt. Ezt hívják nevelésnek. 1000x is elmondod és megakadályozod/leállítod a helytelen viselkedést.

A fenékrecsapástól nem lett előrelátóbb, mivel fizikailag nem képes rá egy kisgyerek, hogy felmérje a tettei következményeit/súlyát, csak te levezetted rajta a frusztrált dühödet, ő meg megtanulta, hogy bármit is akar csinálni, vissza kell, hogy fogja magát, mert elverheted.

Pont ettől a neveléstől volt olyan sok áldozat, akik nem mertek megmukkani, ha bántották őket a munkahelyükön, ha szexuálisan zaklatták őket, ha verte őket a házastársuk.

Mostanában az emberek kiállnak magukért, amíg régen sunnyogtak, hogy a látszat meglegyen. Azt tették, amit mondanak nekik, ahelyett, hogy kérdeztek és gondolkodtak volna. Pont, hogy életképesebbek a mai emberek, mint a régi tekintélyelvű látszatvilágban, amikor minden felgyűlt dolog, amit elfojtottak a családjukon csapódott.

Liberális nevelésnek hívni az erőszakmentes nevelést..azért ez elég meredek, szerintem eléggé szigorú szülő vagyok(alkalmazkodásra nevelem), csak nem verem és nem büntetem a gyerekem, hanem megerőltetem magam.

Szerintem félsz beismerni, hogy a pofon szükségtelen volt, mert összeomolna a magadról(szüleidről) alkotott képed..

Abból is látszik, hogy bűnbaknak állítod be a gyermeket, a tette súlyát kiemelve, mikor a tette játék volt, és nem volt súlya, mivel nem gonoszságból csinálta, nem akart ártani, a következménynek lett volna egyedül súlya, mert nem a bögre törhet szét, hanem a kistesó. De ezt egy gyerek nem tudja felfogni, veréstől pedig nem okosodnak az emberek, és pláne nem nőnek gyorsabban a gyerekek.

Ha kiszalad az útra is a kezét kell megfogni, visszahozni, és legközelebb nem keverni olyan helyzetbe, ami számára veszélyes. Ezért elverni a gyereket marhaság, veszélyes helyzetben hozni a kicsit a szülő hibája.

Ha a szülő bevisz az autók közé egy 2 évest, és elengedi a kezét, a gyerek meg kiszalad(mert korából adódóan minden gyerek ezt csinálja) a szülő lesz a hibás, nem a gyerek, ő nem okolható olyanért, amit felfogni sem képes..Nem azért, mert buta, hanem mert gyerek.

Mint a babakocsis esetnél is. A saját hibádért és rossz nevelési módszeredért ne a gyereked okold. Minek szólsz 10x következmény nélkül? Én szólok 2x, és megfogom a kezét harmadszorra, te szólsz 10x és ráütsz..és még meg is magyarázod..

Aki vitázik olvasson már ilyen oldalakat előtte:

[link]

Ajánlom figyelmed a személyeskedést és a hamis okozatot, az, hogy a gyermekem snis volt, nem befolyásol abban, hogy az erőszak ellen vagyok, snis és nem snis gyermeket egyformán nem verünk.

Az, hogy a szakértőinél kit sorolnak milyen kód alá, abszolút nem függ a szülő nevelésétől, gőzöm sincs ezt honnan vetted. Szerintem fogalmad sincs semmiről, hamis ok-okozati függést hozol le, úgy teszel, mintha egy szülő tehetne arról, hogy fejlődik milyen területen/esetleg sérült lesz e valamilyen területen a gyermeke..

Ez undorító, nem csak ostoba dolog, lelkiismeretfurdalást okozni hamis párhuzam alapján, csak mert nem tudod érveléssel alátámasztani az igazad..

SNISnek nyilvánított gyermekeknek lehetnek szuper szülei, ahogy mindenfajta gyereknek.

Egyébként egy cukorbeteg, egy viselkedési problémás egy koraszülöttség miatt lassabban fejlődő gyermek és egy rendkívül értelmes autista gyerek is eshet ebbe a kategóriába, csak hogy tudd, miről beszélsz egyáltalán..