Úgy érzem egy semmire kellő anya vagyok sőt annak sem lehet nevezni? Mit kezdjek magammal?

Én ebből vettem ötleteket, mit játsszak vele: Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem! c. könyv.

Hát, nem meglepő, hogy az élet nem marad ugyanolyan egy picivel, mint gyerek nélkül. Én akkor főztem, takarítottam, amikor aludt. Porszívó helyett partvis, szőnyegseprű, felmosás, a többit is halkan. Tévét be se kapcsoltuk napközben, este a férjem nézett tévét. Zenét viszont hallgattam, néha bekapcsoltam a rádiót is.

Az én kisfiam figyelemzavaros-hiperaktív (ezt nem azért mondom, hogy a lányod az, csak infó), pici korától állandóan szemmel kellett tartanom, hogy ne csináljon valami bajt. Nos, wc-re is úgy mentem, hogy jött utánam, sőt beszélgettünk is közben, és? Ovis volt, mire megértette, hogy ilyenkor nem kellene bejönnie. A lakást bababiztossá tettem, de ha jött a postás, akkor is sokszor gyerekkel a kezemben mentem ki a kapuhoz. Mosás, mosogatás, teregetés ment gyerkőc mellett is (ott volt mellettem és beszéltem hozzá, meséltem neki, mondóka, éneklés), adtam neki pakolnivalókat. Akkor fürödtem, mostam hajat, amikor a férjem itthon volt és tudott vele foglalkozni, vagy amikor már este aludt a pici.

A férjeddel néha csinálhatnátok közös programokat is, gyerekkel együtt. Mi eljártunk a barátainkhoz, bementünk sétálni a városba, egyszer még horgászni is elmentünk apával :) Be is kattantam volna enélkül. De kettesben is elmentünk néha étterembe, barátokkal találkozni, persze ehhez már kell valaki, aki vigyáz a picire.

Elég kimerült lehetsz, de próbálj nem kiabálni a picivel, kivéve, ha valami veszélyeset csinál. Vond be az elpakolásba, amennyire lehet. Nekünk voltak nagy játéktároló dobozaink, néha azt játszottunk, hogy beledobáljuk a plüssöket, vagy hogy aludni mennek a játékok a dobozba :)

A mamákkal beszélj, kérj segítséget. Az én anyukám olyan, hogy ha nem kérem, akkor nem jön segíteni, de ha szólok, akkor mindig számíthatok rá. Anyósom kicsit távolabb lakik, és nem szívesen mozdul ki, de mindig szívesen vigyázott a gyerekekre már baba korukban is, csak el kellett hozzá vinnem őket. Ők is voltak anyukák, valószínűleg emlékeznek rá, beszéld meg velük, miben és hogyan tudnának segíteni.