Mi a frász baja van a lányomnak?

:) igen.. Az en gyerekem is csinal ilyeneket. Szintén 2lesz. :) tudom tudom elcsépelt sz@rduma, de bmennyire tele a hocipő, el kell neki mondani otvenezerszer hogy fel kell venni, ea ha nem vwszi fwl akkor ia aludni kell menni, max ugy fazni is fog... Te is veszel fel, mindneki alszik, stb. Mmeg kell ölelni és beletuszkolni a pizsamaba meselni neki megcirogatni és varni a csodat.

Nem akarok alszent lenni, őszintén neha nekem is tele a tököm a gyerekkel amikor allok kabatba felpakolva mint egy malhasszamar a hulye jatekokkal, kismotor log a fulemen is es huszadjara adom ra a nyomorult kis cipőjet mert neki le kell venni, mert a szandi kell esobe is, de nyelni kell egy nagyot elmagyarazni miert nem, es feladni huszonegyedjere is mert kulonben felemeszt.

Sztem ez az időszak nekik is rossz.

Egyebkent abban is lehet valami amit előttem irta kommentelo h tul faradt de sztem ez inkább az akaratának a megnyilvanulasa es az esti rutin szabotalasa, hogy maradhasson meg fenn. (csakhat ez nem kivansagmusor itt sem ugye)

Nálunk nagyon változékony, kb 2 éves kora után kezdte az én Fiam is, hogy behisztizett, ha valami nem úgy volt, ahogy elképzelte. Naponta többször is. Most 3 éves, sokat javult a helyzet, de az akaratosság szerencsére megmaradt 😆

Én általában otthagyom, kiőrjöngi magát, aztán jön oda hozzám sírva, akkor megpróbálom megnyugtatni, kérem, hogy hagyja abba a sírást, aztán megpróbálom megbeszélni Vele, mi a baj, mert van, mikor fogalmam sincs ...

Dackorszak, igen. Egyébként jár bölcsibe? Az csak olaj a tűzre (bár ha munkába járás miatt jár bölcsibe, akkor sajnos muszáj).

Megoldás a nevelői attitűdhöz:

hogyan tudunk optimálisan hozzáállni a dackorszakban (1-3 éves kor között, változó, ki mikor eközött) levő gyermekhez? Lássuk:

ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

(Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.)

Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.