Mi lenne a legjobb a lányomnak - még egy év ovi vagy suli?

Csináld azt ami a lányodnak a legjobban megfelel (amit ő akar) márcsak azért is mert a szülei vállnak (elég szomorú).Ha nálad lesz,akkor muszáj lesz a lehető Legjobbat adnod neki!

Ilyen helyzetben suliba adnám be. Új oviba semmiképp.

Ha iskolaérett, és mindenképpen új közösség, nem értem a dilemmát. Egy iskolaérett gyereknek már eléggé szenvedés az óvoda.

Ja bocs, látom volt teszt, ezzel együtt az óvónő mit mond? Ő jobban látja talán ezt,ha tapasztalt és megbízol benne, kérdezd meg mit gondol. Aztán persze te dontesz.

Nem csak attól lesz iskolaérett, hogy a képességeket felmérő teszteken ő teljesít a legjobban. Fontos figyelni a testi és a pszichés adottságaira is. Ha még igényli a délutáni alvást, ha fáradékony (pl. este korán könnyen elalszik), ha még nem indult meg a fogváltás, ha kisebb a súlya, stb., akkor fizikailag még nem érett az iskolára. Pszichésen akkor nem érett, ha a figyelme még könnyen elkalandozik, nem tud húsz-harminc percig egy dologra figyelni. Nálatok speciális körülmény a válás + költözés, ami nagy változást jelent az életében. Az iskola egy plusz nagy változás az óvodai napirendhez képest, tehát ez egy nagy ellenérv. Viszont igaza van annak, aki azt írta, hogy egy új óvodában egy összeszokott közösségbe kerülne be, míg az első osztályban mindenki új lenne, tehát kialakíthatná a maga helyét a csoportban. De ne ez legyen az első szempont, és főként ne a gyakorin kapott válaszok alapján dönts, hanem az óvónőkön kívül is vonj be egy szakembert, pl. pszichológus, nevelési tanácsadó. Ezeket csak azért írtam le, mert több szempontot is figyelembe kell venni, nem árt, ha esetleg ezeket mind összeírod, ezek alapján mérlegelsz. Ha új oviba kerül, keress olyant, ha van rá lehetőség, ahol vegyes csoportok vannak! A vegyes életkorú csoportokba ugyanis minden évben kerülnek új gyerekek (kicsik), tehát a csoportdinamika minden évben újra alakul, könnyebben meg fogja találni a lányod a helyét, esetleg szívesen anyáskodik a kicsik felett. Személyes tapasztalat, hogy mi visszatartottuk még egy évvel a lányomat, noha értelmileg érett volt az iskolára, de fizikailag még nem (nem volt fogváltás, aludt délután, a figyelme rövidebb idő után elkalandozott). Nem bántuk meg egyáltalán, alsóban végig kitűnő volt, jól vette az akadályokat, így is nagy változást jelentett az iskola az életében.