Szerintetek is elkényeztetem a kisfiam?

Szerintem jól teszed. Én is mindig kaptam könyvet csak úgy, akár 3 éves voltam, akár 10, akár 15. Így aztán mire elsőbe mentem elég sok betűt írtam, olvastam, hamarosan megkaptam az első gyerekregényemet, és azóta is az egyik kedvenc tevékenységem az olvasás. Harmadikos voltam, mikor először olvastam ki egy nap alatt egy vastag könyvet:D

A könyvek jók. Ettől senki nem lesz elkényeztetetve.

Off:

Utolsó, szerintem egy újszülöttnek nem fontos, hogy könyvből mondj mesét. Hallja a hangod és kész. Mesélhetsz akár a napotokról, a kedvenc filmedről vagy a birkák nyírásáról is, itt még nem számít.

Viszont szerintem fontos, hogy már babaként kapjon könyveket. Legyenek sajátjai, de lássa, hogy nektek is van.

Persze nem az Anyegint kell neki megvenni, hanem ilyesmit:

[link]

[link]

Utána ilyeneket:

[link]

Itt már van szöveg, de a képeken van még a hangsúly. Strapabírók, mert kemén laposak.

Utána, ha már nem szakítja el a lapokat, jöhetnek az ilyenek:

[link]

Aztán szépen lassan el lehet hagyni a képeket. Eleinte elég, ha nem színesek.

[link]

Aztán ezek is egyre fogyatkozhatnak.

[link]

[link]

[link]

(Utóbbiból van illusztrált és nem illusztrált kiadás, akár lehet kezdeni az előbbivel és közben áttérni az utóbbira:))

Szerintem az elkényeztetés azt jelenti, hogy mindent első nyikkra megkap. Ha nem kér valamit, és úgy kap, nálam az nem elkényeztetés kategória.

A gyerekemnek rengeteg holmija van, könyvespolca teljesen tele(egy rész cserélődik), játékai is sok, de nem csap hisztit, ha valamit nem kap meg, nem is nagyon foglalkoztatja, hogy kapjon dolgokat, ha valamit nem engedek, azt később se engedem, így nem is hisztis.. szóval szerintem nincs elkényeztetve, csak sok cucca van.(amiket szelektálunk)

Az előző jól összeszedte, csak annyi teszek hozzá a témához: amellett, hogy a gyermek kap időnként valamit, ami az ő személyisége kibontakozásához passzol, amellett értelmes határokat is kell szabni a gyereknevelésben, máskülönben elbizonytalanodik a kisgyermek, és bizonyos módon szélsőségessé válik a gyermek értelmi érése, viselkedése: vagy megnövelheti / kiválthatja az akaratosságot (bár totyogóknál a dackorszak önmagában is evvel jár, ne tévesszen meg senkit!), vagy a kelleténél visszahúzódóbb lehet sajnos (nem tévesztendő össze a két szeparációs szorongás időszakaival: kb 6-10 hós kor, és kb 15-20 hós kor).

Ovisok, bölcsis korúak esetén a cselekvése, példamutatása a szülőnek az egyik kulcs, (olykor magyarázattal kiegészítve akkor és ott, ahol a történés, cselekvés zajlik / épp lezajlott, még ha nem is beszél a gyermek, akkor is érti egyre jobban a beszédet), míg kisiskolásoknál már fele-fele arányban a magyarázat és a cselekvéses példamutatás is jelentős hatású.