Ez a viselkedés csak az én környezetemben lévő gyerekekre jellemző, vagy manapság már ez az általános? Lent leírom

Nem, nem tapasztalom.

6 éves a fiam, meg van nevelve.

Ha átjön hozzá egy barátja, akkor tudnának durvulni, de az elején rájuk szólok. Tudnak rendesen játszani.

Az elmagyarázás nagyon sok esetben nem elég. Mert az nem következmény a gyerek szemében. Rosszalkodok, hallgatok egy kis szentbeszédet, aztán rosszalkodhatok tovább... Nagyjából így gondolja.

Igenis szankcionálni kellene a rossz viselkedést, nem pedig rájuk hagyni. Hogy már meg se tegyék, amit kitaláltak, nem pedig utólag: "Jaj, Pistike, tudod, hogy nem szabad!". És ennyivel le is van zárva, hisz a szülő rászólt...

A nevelés nem a rászólásból áll, hanem a viselkedés kordában tartásáról. Ehhez vannak különböző módszerek, kinél mi válik be.

Szóval nem, nálunk nincs ilyen alpári ordenáré viselkedés szerencsére, a környezetünkben sem.

Szerencsére nem ismerek ennyire debil kölköket.

Bár van 1-2, akire ráférne a nevelés, de ennyire nem durva.

Én sem ezt látom. Jó, a kisebbikem még csak most lett 3 éves, ő még eléggé szeret rombolni, bár most már nem annyira jellemző, mint mondjuk egy éve. Társasozni inkább azért nem lehet mellette, mert ő is játszana, de még nem tud, viszont mindent meg akar fogni, meg akar nézi, pakolgatni akarja, de nem az motiválja, hogy elrontsa mások szórakozását, csak nem akar kimaradni. Úgyhogy nem is játszunk, ha ébren van (nyilván komolyabb játékokra gondolok, nem olyanra, ami neki való lenne, bár neki pont nincs is még türelme kicsiknek való társashoz sem). Építeni viszont már tök jól lehet vele, nem mondom, néha ledől ez az, de nem szándékosan, csak még nem olyan ügyes, mint a nagyok. De ő egyedül is tök jól elépítget, meg úgy is, ha neki épít valaki.

A nagy meg nem nyekteti az öccsét, szépen eljátszik vele, pedig sokkal nagyobb (8 év van közöttük), pont kiskamasz, elég undok tud lenni, de a tesóját védi, szereti, tanítja.

Barátnőim gyerekei is normálisak, mondjuk akiket gyakran látok, ők pont két nagyon rosszcsont kisfiú, de ezt a szándékos rongálást, bántást nem látom, inkább csak idétlenkednek közösen (gondolok itt olyanra, hogy mindenbe beleszövik, hogy pisi-kaki, és vihognak rajta, vagy felmásznak olyanra, amire nem szabad, vagy időnként hergelik kicsit egymást, de szerintem ez normális két ovis testvér között). De a barátnőm például tök jól le tud velük ülni rajzolni, festeni, gyurmázni, nem rosszalkodnak közben, be tudja vonni őket a főzésbe, takarításba, szót fogadnak neki, még ha közben jár is a szájuk és mondják a sok ökörséget :)

Nem mindegy gyerek ilyen.

De ez nem újkeletű dolog. Lassan 40 leszek, de emlékszem, hogy anyu 3-4 evésen ott akar hagyni "játszani" az unokatesómnál, én meg sírok, hogy nem akarok. Hasonló dolgai voltak neki is, ez a direkt rombolás meg a kisebbek bántása a szülők háta mögött pont rá emlékeztet.

Suliból is emlékszek pár nem-szeretem gyerekre, akik így viselkedtek.

Egy nagyon élénk 6 éves kisfiú anyukájaként mondhatom, ezek tényleg durva dolgok, amiket leírtál, kérdező. A másik gyermekem 4 éves kislány, Őt azért sem emeltem ki külön, mert még kisebb, valamint egy nagyon szófogadó, lelkiismeretes kislány. Ő úgy jó, ahogy van, sosem kell Rá szólni, és ez biztosan nem a mi nevelésünk eredménye, Vele egyszerűen szerencsénk van.

De a 6 éves fiunk...Ő tudna durvulni, de nem teszi, mert tudja, ismeri a szabályokat: szuperül társasozunk, nem borogat közben, állandóan legózik, tehát szeret építeni, és mást is békén hagy, ha elmélyülős tevékenységet végez. Lepisilést sosem imitál a húgával, az ilyen viselkedést én egyébkent is azonnal leállítom, viszont az oviból valóban egy időben hazahozott néhány hülyeséget (csúnya szavakban végződő mondókák, furcsa, erőltetett vigyorgás), ezek lecsengtek, mert leállítottuk, aztán pedig nem reagáltunk, és nem volt közönsége.

De azt tapasztalom, ha több ilyen hevesebb temperamentumú gyerek van egy rakáson, ott el tud szabadulni a pokol. Az én fiam kifejezetten egy kisbarátjával szokott nagyon durvulni, úgyhogy ha nálunk vannak, ott vagyok én is Velük, és mivel azt látom, a kisfiú kedvel engem, otthon, a szülei pedig nem igazán töltenek minőségi időt vele, ideig-óráig le tudom kötni. Amint elszabadulna a pokol, irány a kert, vagy a játszótér, ahol kitombolják magukat.