Amióta ismerem a párom húgát nem akarok gyereket. Rossz ember vagyok?

Ahány gyerek,annyi féle. És igen,nevelés kérdése is. De azért megnyugtatlak,ha lesz saját gyereked,ő majd folyamatosan rajtad fog lógni,főleg,amíg pici. A nap 24 órája kevés lesz sokszor,h normálisan el tudd latni a teendőidet és a gyermekeddel is annyit foglalkozz,amennyit igényli. Főleg amíg tényleg pici. A fiam most másfél éves,amíg az apja dolgozik,kettesben vagyunk és szinte még a wc-re is jön utánam. Mégsem mondhatom neki,h hagyjon békén. Egyedül meg nem tudom hagyni,mert kimászik a kisagyból,a jarókából,szóval figyelni kell rá folyton,mert épp világ felfedezés van.

A párod kistesója meg nyilvan nem lógna rajtad,ha nem lennél neki szimpi. Inkább örülj neki!

Minden gyerek más és más. Neveléssel lehet rajtuk alakítani, de azért az alapvető természetük már születéskor is megvan. Amúgy amikor én fiatal voltam egyáltalán nem vágytam gyerekre. Mert hogy én mindenhol csak "bunkó" gyerekeket láttam, és meg voltam győződve róla, hogy a gyerekek egyszerűen ilyenek, és nekem nem kell ez. De aztán csak meggondoltam magam. És igen, utánam jön a wc-re, ha nem az egyik gyerek, akkor a másik, végső esetben a macska nyit rám, hogy hol van már a vacsora. Esküszöm ki tudja nyitni az ajtót.

És igen, egész nap csicseregnek, hogy anya, képzeld el ezt meg azt, hogy mit láttam, mi történt velem, mire gondoltam...Egész nap be nem áll a szájuk. Nem minden gyerek ilyen, tudom, de az enyémek ilyenek, és ez nem elsősorban nevelés kérdése. Kérdezd meg anyukádat te milyen gyerek voltál, valószínűleg a te gyereked is olyan lesz. Az én gyerekeim pont azokkal a dolgokkal kergetnek az őrületbe, mint én annak idején a szüleimet, és anyám jókat is röhög rajtam emiatt.