Miért van rossz kedve amióta oviba jár? Észrevettem hogy már alig van olyan jó kedve amióta oviba jár. Itthon is csak egyedül akar játszani beszélni nem nagyon akar miért lett ilyen?

Ezek tökre nem használnak semmit, hiába írták.

Kezdetben én is bátorítota a gyerekem, de a válasz: ezek gonosz gyerekek, nem szeretem az óvónénit, nincsenek barátaim, nem játszanak velem stb, pedig de! Tudom, mert szoktam hallgatózni, meg néha nézem az udvaron, hogy játszik és halál boldog, de egyszerűen itthon (programon) velem jobban szeret lenni és inkább azt akarja.

Már egy ideje tudja, hogyha pl pisilni kell, nem lesz wc, csak mert azt akar, anya nem tud varázsolni, ahogy vele sem lehetek mindig, hiába akarja.

Fel tudják ők fogni ebben a korban, 4 körül már rendesen képben vannak, csak nem tetszik nekik, ami érthető. Már mérlegel, mit élvezne jobban, nem lehet átterelni az érdeklődését, hogy hú nem is a csoki a kedvenc ételed, hanem a brokkoli, mert az szép zöld és hasonlít egy fára..

Ez van, nem kell magyarázni, oviba kell menni akkor is, ha mást szeretnél csinálni.

Szerintem csak sok neki a társaság bent, gondolom introvertált, fel kell töltődnie egyedül. Hétvégente jókedvű? Ha igen, akkor nincs gond, ha akkor is nyomott a hangulata, akkor baj van.

Kedves előző, megérteni megérti az óvodás legalábbis 4 éves kortól már kezdi érteni, hogy a szüleinek munkába kell járni. Azonban érzelmileg nem tudja elfogadni. És ehhez idézlek téged: "velem jobban szeret lenni" - na, ebben egyet értünk. Pont ezért fáj neki, hogy oviban kell lennie.

Megpróbálja jól érezni magát az ovis (persze a pedagógusokon és a dajkákon is múlik, hogy mennyire megy), de az óvodásnak a szülő a legfontosabb, és ez így természetes, életkori sajátosság.

Épp ezért kell bátorítani, és segíteni, hogy bár "nekem munkába kell járni, te csak játssz szépen az oviban, és meglátod, hamar elrepül az idő". Nem azt mondom, hogy egyszerű, de inkább a pozitív oldalt kell hangsúlyozni.

A nehézségeket meg nem kell eltitkolni előle, de riasztgatni evvel, és sulykolni belé ezt, mégis minek...?

Tehát nem struccpolitikára utalok, hiszen a gyerek egyre jobban megérti, miért nincs vele az oviban anya, apa. De nem működik az, amit egyesek írtak, hogy "ezerszer elmondtam az ovisomnak, h nem tudok vele lenni, mert dolgoznom kell". Ez egyszerűen csak olaj a tűzre! 4 évesen már elég jól érti, hogy a szülő munkába jár, ezért nem tud vele lenni az oviban.

De miért kellene ezerszer elmondani? Ráadásul a megoldási stratégia helyett? Miszerint "játssz szépen, és akkor jobban érzed magad" (mert belefeledkezel esélyesen).

Nem azt mondom, h ez az egyetlen megoldási mód, de ilyesmi helyett ezerszer elmondani, és a fejünket fogni, meg "frászt kapni" a gyerekünktől tuti nem megoldás! Sőt, csak felzaklatja evvel a szülő gyerekét.