Mit tudsz elképzelni a gyerekedet most elnézve, hogy mi lehet belőle ha nagy lesz? Rad mi volt hatással miben erezted magad sikeresnek es mi lett belőled?

Egész kiskorom óta szeretem a kórházakat , 10 éves sem voltam amikor betegnek tetettem magam, forró víz alá raktam a lázmérőt otthon, csak azért a kórházba kerülhessek. Pontosabban lázas bezeg voltam ugye pár napig ,de utána még egy hétig csináltam ezt a lázmérős dolgot, kórházba kerültem ez a semmi bajom nem volt. Így belegondolva durva , hogy 10 évesn túljártam a gyerekorvos eszén.

Először állatorvos akartam lenni, utána rendes orvos, de mindig azt mondták , hogy nem vagyok elég okos, így visszagondolva ez nem volt igaz, és már nagyon bánom , hogy nem végeztem el az orvosit, tudom, , hogy megtudtam volna csinálni egy kicsit támogatnak benne mármint magában az elvben.

Végül diplomás ápoló lettem, először a főiskolát majd az egyetemet végeztem el. Szeretem, magas beosztásban dolgozom , jó fizetésért, de az orvosit azóta is bánom. Később többen mondták , hogy miért nem iratkozok be, de akkor már késő volt 30 felett már hogy kezdje el az ember.

Annyira érdekelt a dolog pedig, hogy középiskolában angol nyelvű orvosi szakmai folyóiratokat olvastam, pl. a tüdő betegségekről.

Úgyhogy annyi biztos, hogy akármi is akar lenni a gyerekem, én mindig támogatni fogom és nem lebeszélni. Még kicsi, ovodás, de nagyon jó a kézügyessége, ez már pár hetesen is látszott, amikor hat hetesen az egyik plüssnek ami a szalagos volt , a szalagokat matatta egész nap az ujjával a kezében, más hathetes ilyenkor még nem is tudja megfogni a dolgokat, egy éves kora körül meg olyan pici morzsákat szedett fel egyesével a földre amiket én nem is láttam. Úgyhogy egyelőre ezt látom. Meg azt, hogy a versek, mesék, énekek egyáltalán nem érdeklik

Legelőször simán menyasszony szerettem volna lenni :D, de mikortól már reálisan láttam, a világot, bíró. :) Erre is készültem, de mikor befejeztem a jogot, megváltozott több dolog miatt, így aztán "némi" átképzés után könyvelő lettem. Itthonról dolgozom, nagyon szeretem.

A kislányomról még nagyon-nagyon korai lenne nyilatkoznom. A 11 éves fiam apás, a párom autókkal ilyen-olyan módon foglalkozó cégeket vezet és valahogy ez irányba fog terelődni szerintem a fiunk is. Imádja az autókat, jön-megy az apjával - akár tárgyalásokra is, imádja. Ha rákérdeznek, mi akar lenni, azt mondja: "mint apu". Úgyhogy látok benne realitást. Aztán majd meglátjuk... :) Mi támogatjunk bármiben.

Gyermekkoromban állatorvos akartam lenni, mert imádom az állatokat, volt mikor több mint 10 kutyám volt otthon. Macska, ló, szarvasmarha, liba, minden féle állat jöhet, viszont a vérző, gennyes gyulladt sebek látványát nem bírom. Már ált. iskolában kiderült, hogy a biológia nem a kedvencem, inkább a reálos tárgyak felé húzok. Végül mérlegképes könyvelő lettem, és nagyon imádom a munkám. Amúgy csendes, félénk, sírós voltam kicsinek én is. Dolgoztam már ügyfélszolgálaton is, és rájöttem, hogy az emberekkel való foglalkozás nem nekem való, viszont imádom a papírokat, nyomtatványokat. Az állatok szeretete megmaradt hobbinak (jelenleg 3 kutya és 3 cica).

A fiam most 6 éves, szeptemberben kezdi majd a sulit. Azt már kicsi kora óta látom/tudom, hogy hiába örökmozgó őt testileg nem lehet lefárasztani, ha az agya nincs elfáradva. Egy foglalkoztató füzet jobban elfárasztja mint egy egész délutános foci. Nagyon jó logikai kepessége van, a kezügyessege is jó, sokat rajzol, legózik, építőzik. A kepzelőerővel sincs baj, gyorsan tanul. Egyelőre úgy néz ki, hogy őt is a számok világa vonzza, de higy ez mennyire változik majd meg mikor sulis lesz, aztnem tudom. Egy építészt mondjuk el tudnék neki kepzelni. :)

Kisgyerekként tetszett a katonaság, és bár kamaszként felelőtlenül viselkedtem, a tanárok életét is rendesen megkeserítettem, végül csak katona lettem.

A gyerekeimnek megvan a saját elképzelésük, az egyik informatikus akar lenni, a másik jelenleg matektanár.

Nekem teljesen megfelel ha ezt a pályát akarják választani. Persze reméltem hogy legalább egyiküket vonzani fogja a katonaság, de ez nem illik a személyiségükhöz.