Másnál is ilyen enyhe a dackorszak?

Minden gyerek más. Vannak durván földön fetrengő gyerekek, és vannak a "hisztimentes" gyerekek is.

Én a szerencsések közé tartozom, mert utóbbiak közé tartozik a fiam. Most lesz a 6. szülinapja, sosem volt hisztikorszak. Minimális próbálkozások voltak, de a 2. nem-nél megértette, és szomorkodva tudomásul vette az adott dolgot, hogy az lesz, amit mondtam. Vagy pikkpakk eltereltem a figyelmét, és örömmel csinálta amit én akartam, nem amit ő talált ki előtte.

Kiegyensúlyozott boldog gyerek, nem elnyomott szigorú szabályok közt élő.

Mivel könnyű vele, így nem is kellett sokat tiltanom. Mindent meg tudunk beszélni, nem kell keményem fogni, mégis udvarias jól nevelt fiú.

Mázlista vagyok vele.

Nálatok még nem lehet tudni. Lehet, hogy "elromlik", lehet, hogy hisztimentes gyerek marad. Majd meglátod.

Dackorszak 7 hoskortól lehet nevezni egészen a korabubertás korig.

Èn sokszor találakozom ovoda idöszak alatt kialakult igazán dacolos gyerekekkel. AHol az anya nem tudja eldönteni ez miért van.

Minden gyerek más.

Nekem a nagylányom eleve egy nyugodtabb gyerek volt, de ha valami nem úgy volt ahogy ö akarta akkor iszonyat hiszti. Erre észrevettem, ha pontos utitervet tud, pl tudja, hogy elöször bolt és csak utánna játszótér akkor nincsen hiszti(de ha csak játszóteret mondtam, és elötte még boltba mentünk volna, már hisztizett).

De gyorsan tanult, mindent meglehetett vele beszélni, kicsit makacskodott de igazán csak konzekvencia volt, büntetés igazán soha sem.

Na erre jött a kicsi, és öt büntethetem akármivel, nála az sem segít, nem tanul semmiböl sem, csak a makacs feje után megy.

Előfordul másfél éves kortól dackorszak, de az a ritkább eset. Inkább a második szülinap körül -vagy kicsivel előtte- szokott kezdődni.

Másfelől nagy gondra utal, ha túlságosan enyhe a dackorszak -még van ideje a gyermekednek erre-, mert -még befelé forduló, introvertált temperamentumúak esetén is- az egyfelől esélyesen jele, hogy a gyerek szorong valami miatt, esetleg traumatizált is (a szorongás, a trauma az ellentétes végletet is kiválthatja egyébként), másfelől pedig nem lesz kielégítő az érése, bizonyos szempontból: nem igazán fog tudni nemet mondani az iskolás éveire, se felnőtt korára (ami korrigálható, de mégiscsak jobb a megelőzés, mint utólag korrigálni).

Tehát jó, ha tipikus a dackorszak! Azonban megfelelő nevelési attitűd kell hozzá, az meg egy más kérdés. (Ha kell, legközelebb arra is válaszolok, de most csak a jelen kérdésedre írtam választ.)