Véletlenül megütöttem a 3 éves gyerekem, szörnyen bűntudatom van. Hogy tudom leszoktatni a durvaságról?

"de csak velünk bezzeg társaságban szégyenlős"

RED FLAG!! unokatesóm ugyanez, a szüleit úgy irányítja, ahogy akarja (meg úgy az egész tág családot is), társaságban meg meg sem mer szólalni. na ilyen gyereket ne nevelj! nem ismeri a valós határait, veletek tudja hogy bármit megtehet, de másokkal semeddig se mer elmenni, mert nem tudja, meddig lehet. viszont ha veletek tudja, hogy hol a határ, akkor könnyebben be tudja lőni, hogy másoknál hol lehet, és nem lesz "túl" szégyellős idegenekkel sem.

A gyereked nem lesz ettől lelki beteg -amennyiben igen ritkán fordult ilyen elő-, főleg mert akkor és ott elmagyaráztad neki, mi miért történt. És rendben levő, hogy máskülönben mindig ügyelsz, hogy ne üsd meg.

Azonban tilos ingerelni a kortexet, tehát agykérgi állományt, amely az önkontrollért felel -más szóval nincs ideje 7 éves kor előtt önkontrollra nevelni -leszámítva az értelmes határok szelíd, de határozott kijelölését-, mert megfelelési kényszeres és neurózisos lesz a későbbiekben az önkontrollra nevelés által-, továbbá mert akkor nem fog időre megérni az alatta levő agyi terület, 6 éves korra.

Azaz kb 6 éves korig mellőzendő a (játékos, direkt) tanítás, ellenben a spontán, szabad játékán át indirekten kell tanítani, kivéve a magyarázatok és az "ezt tilos, azt viszont szabad" közlések, kivétel a napi rutinra utalások aktuálisan stb, de ezen kivételektől eltekintve csak indirekt módszerekkel nevelünk 7 év alatti gyermeket.

Tilos 7 éves kor előtt durva büntetéseket, magoltatást, erőltetést, durva leszidást, megszégyenítést alkalmazni, mert nem tanul belőle hatékonyan egyetlen kisgyermek se, hacsak nem megfelelési kényszere lesz sajnos, valamint sajnos ezáltal a kéreg alatti agyi állomány érését gátolják a gyermeknek, ami utóbbi viszont az érzelmek spontán, önterápiás feldolgozásáért is felelős, többek között, és a kreatív helyzetmegoldó képesség kialakulásához, önismerete mélyüléséhez, egyénisége kibontakozásához, de főleg elaborálásához (érzelemfeldolgozásához spontán játék és spontán rajzolás során).

A gyereked ezek szerint jelenleg élvezi a verekedést, dackorszakban is van, de lehet, hogy ezen felül a lelki alkata is erősíti erre (ha temperamentumos eleve). Ha röhög, hogy apukája visszaüt neki, ez is utal arra, hogy neki ez egy jó játék.

Viszont ez nem jó példa számára.

A megoldás az -főleg most, hogy dackorszakban van-, ha cselekvés szintjén is -úgymond- tereled a viselkedését a kívánt irányba, valamint magyarázol is, és mindezeket ott és akkor, amikor a nem kívánt helyzet történik!

A következő módon oldhatod meg (nyilván önmagában ez kevés, mivel a nevelés egy komplex, sok tényezős, összefüggő rendszert képez, azonban kiemelem a lényeges attitűdöket a helyzet kapcsán) :

egyfelől amikor megvadul, hevesen cselekszik a gyermeked, jelentsd ki, hogy ezt nem szabad tennie, nem örülsz ennek és hogy PONTOSAN, konkrétan mik azok, amiknek nem örülsz és nem szabad - mondd ki, hogy "kalimpálsz, ütsz, rugdosol stb" (és hogy ezt nem szabad), mert KONKRÉT szavakból és konkrét cselekvésekből ért a kisgyerek, főleg kb 7 éves koráig!

Másfelől akár megkérheted, hogy csípje meg saját karját - "Fájt? Nem? Akkor most még jobban csípd meg a karodat..." addig, amíg felordít. "Most már tudod, mit éreztem, amikor megütöttél, na ezért nem szabad!" (Addig csípesd meg önmaga által, amíg tényleg nem élvezi, ellenben az apja általi kézre veréssel.)

Tehát megoldható avval, hogy kontrollált körülmények között, sérülés nélkül, önmaga által reprezentálod számára a fájdalmat, elviselhető, de érezhető szinten. De azért legyél körültekintő, nehogy súlyos sérülést okozzon önmagának!

(Figyelemzavaros, hiperaktív stb gyerek esetén összetettebb módszer szükséges, de az esetben amúgy is el kellene vinni pszichológushoz; fogalmam sincs távból és a leírásodból, a gyereked részképességavaros-e, adhd-s vajon, és a kérdés lényege most nem ez.)

Tehát egyszerre magyarázol és egyszerre akkor és ott a cselekvéséhez kötöd a tiltást.

Ami még szintén legalább ennyire fontos: azt is mond el neki, hogy mi az, amit szabad neki! Emelj ki aktuálisan 1-2 ilyet! Pl az ellentétét: simogasd meg gyengéden. És mondd hozzá kedvesen: "ezt viszont szabad, amikor akarod, mást is simizhetsz engem, és önmagadat is (vagy mondhatod a nevét, pl Pistinek hívják, hogy Pistit is)". Saját magadat is simítsd meg a szeme láttára, természetes módon.

Továbbá: az indulatait meg kell tanulnia kezelni.

Többek között segítenek neki ebben a következők: bátorítsd, hogy a plüss állatkáit vágja földhöz, amikor csak kívánja és mond el akkor és ott: ezt szabad! Utána simogasd meg a plüss állatkáját, és mondd el kedvesen neki: "Ezt is szabad!"

Te is megteheted a szeme láttára, de a legjobb, ha te csak simogatod a plüsst, hogy érezze, számodra a két véglet közül ez a preferált! De éreztesd vele, hogy NEKI földhöz vágnia is szabad, amikor jól esik, és örülsz annak, ha földh9öz vágja a plüsst! Tedd hozzá: de magadat megütni tilos! Engem megütni tilos! Apát megütni tilos, Cicust megütni tilos! (Nem kell hosszú lista ott és akkor, csak néhány! A cél, hogy befogadja, megjegyezze, és aktuális cselekvéshez kötött legyen, pl az imént megütött valakit.)

Mond végig (rövid listaként), kiket szabad, mert konkrétumokból ért a kisgyerek és nem általánosságokból!

Nem értelmezi mindig jól az absztrakt fogalmakat a 7 év alatti gyermek (a kisiskolás is csak fokozatosan kezdi érteni), mint pl "család, isten, itthoniak, állatok, emberek, szomszédék" stb.

Hanem az előbbiek helyett: apa, anya, cica, a szomszéd Géza bácsi, a te óvónénid, Pisti, önmagad, toll, asztal, ököl, rongyika, plüss állat satöbbi!

Majd kb 6 éves korától egyre jobban kategorizál (spontán eljut oda) és egyre inkább tud decentrálni (részben már 5 évesen is), tehát elvonatkoztatni, mások szemszögéből is vizsgálni, végiggondolni az eseményeket, érzelmeket, és egyre jobban érzi az elvont fogalmakat, a kisiskolás korán keresztül érti meg azt is.

Kell kreativitás is a neveléshez, tehát csak néhány példát írtam, te viszont a konkrét körülményeitekhez a gyereked temperamentumához, jelen levő tárgyakhoz stb igazítva újabb konkrét "listát" állíthatsz össze, és akkor és ott, amikor helyzet van, elmondd számára:

"ezt nem szabad... azt viszont szabad!" Lehetőleg egyidejűleg, ott és akkor mond mit szabad, mit nem.

ÉS KÖVETKEZETESEN TEDD MINDEZT! Örökké. De ha idővel rájössz, hogy valamit rosszul alkalmaztál a nevelésben, akkor változtass, és magyarázd el, hogy "anya eddig úgy gondolta, hogy az úgy jó, ne haragudj, rájöttem, hogy máshogyan jó" - sajnos az átállás általában problémás, mert ellentmond a következetességnek, de NÉHA, pl évente egyszer módosíthatsz, viszont nyilván sok türelem kell általában, mire megszokja az új tartalommal bíró következetességet.

Mindig legyen ott az is, mit szabad tennie, mert kompromisszummal tanítod a dac megélésére, és a következetességre, valamint az indulatai kezelésére.

És mindig akkor és ott, amikor helyzet van!

Valamint mindig konkrétumokban beszélj az óvodáshoz és bölcsis gyermekhez.

Alternatívát is kínálj, amikor ésszerű, pl hogy mit szabad neki ahelyett.

Egyébként pedag szakon kötelező az alábbi szakirodalom, ingyen kiveheted (akár a legtöbb kis)könyvtárból, kivéve általában vizsgaidőszak alatt - hétköznapi nyelven írt gyermeknevelési szakkönyv, elsősorban a különféle életkorok (közös) életkori sajátosságairól - tehát ÉRTENI kell a gyermekeket a megfelelő neveléshez (persze egyénileg is) :

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

(Élő tapasztalataim is vannak persze, és sokszoros szakirodalmi elmélet is emellett. Ezt a szakirodalmat csak azért emelem ki, mert ha csak ezt az egyet tanulmányozná az összes szülő, akkor sokkal boldogabb világban élhetnénk és a gyerekek is!)

Hajrá! :) Kitartást és sikeres nevelés és sok boldog percet kívánok nektek, valamint többségében spontán játékot a gyerekednek, mely során feldolgozhatja érzelmeit! :)

Ez a leges legalapvetőbb kisgyermeki tevékenység a spontán játszáson át, és elaborálásnak hívják. A spontán rajzolásra is jellemző ezen életszakaszokban.

(Míg a mozgókép gátolja ebben egyébként, ez pl erősen frusztrálja a kisgyerekeket főleg, még napi fél óra, 1 óra mozgóképnézés is - és ehhez javasolom elölről elkezdeni olvasni az írásom ismét, mert az elején a vonatkozó magyarázat ehhez.)

Köszönöm a kedves figyelmet! Remélem, segítségedre válik (és gyermeked javára :-) ).

Nem vagy "szaranya" (a szavaidat idéztem).

hibázni emberi dolog (főleg hogy nem traumatizáltad a gyermeked azzal, hogy védekeztél, persze ritkítsd a durva védekezést).

És fejlődni is emberi dolog! :)

* ez sor félreérthető volt,

most módosítom:

"Mond végig (rövid listaként), MIT (MIKET) szabad [tennie], mert konkrétumokból ért a kisgyerek

és nem általánosságokból!"