Véletlenül megütöttem a 3 éves gyerekem, szörnyen bűntudatom van. Hogy tudom leszoktatni a durvaságról?
Megfogadtam hogy soha nem fogom őt ütni,elítélem ha valaki csak így tudja nevelni a gyerekét, engem sem ütöttek meg soha max a fenekemre kaptam mikor elszöktem.
De tegnap ez megdőlt, és már álomba sírtam magam pedig véletlen volt.
Valaminek örültünk én törölközőbe voltam becsavarva és mikor álltam a fürdőbe előttem állt és törölközőn keresztül akkorát beleharapott a szeméremdombomba hogy reflexből megütöttem.
Még egy tizedmásodpercet se gondolkoztam, nem azért ütöttem meg mert tudatosan így akartam nevelni,nem nevelőcélzattal,egyszerűen reflexből, soha nem csináltam még ilyet, nem is kapott nagyot, de nagyon sírt.
Utána bocsánatot kértem meg ő is, elmagyaráztam nem szabad harapni és nekem sem szabad ilyet csinálnom soha többet.
De ez nem mentség, akkor sem szabadott volna ilyet csinálnom, de szörnyű fájdalom volt, még órákig be volt dagadva a helye.
Az a baj mostanában ha birkózunk,játszunk, túl jó kedve van, nagyon be tud durvulni, harap,karmol,szétcsípi az arcunk,hajam, ütöget ő is, de csak játszik, és még nem tudja kontrollálni az örömét, de erről próbálom leszoktatni csak nem tudom hogyan?
Ez egy életre meg fog maradni benne igaz?
Ettől nem dől össze a világ. En is vágtam mar a fenekere reflexbol, mikor ki akart szaladni az utra. Nem is csinalja tobbet. Mondjuk en nem kertem bocsanatot, csak leultem vele szemben, es megkerdeztrm, hogy ugye tudod, miert kaptad? Ő pedig szepen elmondta.
Én sem vagyok a gyerekverés híve amugy. Nem hiszrm, hogy emiatt álomba kellett volna magad sirni. Ettol nem lesz lelki nyomorek a gyereked. Igenis ra kell szolni, mikor bedurvul, alljatok le a jatekkal, es tartsatok 5 perc nyugiszunetet. Ha durvult a fiam, mindig lealltunk, ha tovabb folytatta, akkor azt a tevekenyseget befejeztuk es talaltunk mas, nyugodtabb jatekot.
"nagyon be tud durvulni, harap,karmol,szétcsípi az arcunk,hajam, ütöget ő is, de csak játszik, és még nem tudja kontrollálni az örömét"
na ezt nem kéne hagyni neki. szoktasd le róla sürgősen!
Igen utolsó, nekem nem, de apjának igen nagy pofonokat szokott adni, utána rácsap a kezére az apja de csak röhög rajta a fiam.
Megpróbálom ezt a módszert hogy ha így durvul a játékban akkor fogom és ott hagyom.
Érdekes anno kutyámnál is ezt tanították kutyaiskolába, na de ez mellékes :)
SOHA nem szabad hagyni, hogy durvuljon a játékban, eddig sem szabadott volna engedni, de ha már engedted akkor sürgősen le kell szoktatni, pont azért csinálja ezeket. Nekem is van egy 3,5 éves fiam, volt amikor akarta ezt csinálni , de abban a pillanatban leállítottam. Pont az ilyenekből lesznek később a kezelhetetlen, Verekedős gyerekek akit engednek igy játszani !
A pofontól meg nem lesz semmi baja nem kell ebből akkora cirkuszt csapni.
"Ez egy életre meg fog maradni benne igaz?"
Meg bizony, és nem fog téged megharapni többé.
Nem ördögtől való, ha odacsap az ember egyes esetekben. Nem mindig van idő lereagálni, nem mindig van lehetőség megbeszélni, és bizony ez egy gyors határozott dolog, amiből gyorsan tanul. (pl ha a határozott tiltás ellenére direkt akar az útra kifutni )
6 éves a fiam, 1 kezemen meg tudom számolni, hányszor ütöttem meg. Nem vagyok híve az erőszaknak. Szerencsére nincs is rá szükségem.
Nem így kell nevelni, de ne legyen már olyan bűntudatod, mintha pl csak arra sétál a konyhába, és véletlenül leforrázod. Na akkor jogos a bűntudat. De itt egy nagyon rossz cselekedetét reagáltad úgy le, hogy hamar felfogja, ez egy nagyon rossz tett volt.
Neki is ilyen bűntudata van?
A játékban nem szabad hagyni, hogy eldurvuljon, mert minél nagyobb lesz, annál durvábban fog játszani, és nehéz lesz megmagyarázni, hogy eddig lehetett így játszani, ezután nem lehet. Jobb ezt az elején letiltani. A rúgás csípés vagy harapás semmilyen életkorban nem játék.
Az én fiam is harapott, ráadásul nekem érzékeny a bőröm, tele volt brutális kék foltokkal. Próbáltam mindent-szép szó, lefogás, magyarázás, szájraütés a végén-semmi.
Egy nap a fiam ugyanígy járt mint a tied, ő hátulról a combomba harapott bele, automatikusan, mivel azt hittem valami darázs, lekevertem egy fülest neki, hiszen pont az arcocskája volt ott-nagyon mérges is lettem, de használt. Soha többet nem harapott. Én azt gondolom, azért, mert az egy őszinte pofon volt, dühből és megértette belőle, hogy ez nem játék. A korábbi szajraütés nyilván imitált volt, meg nem is gondoltam komolyan. A magyarázást sem vette komolyan. De ezt igen, mert az volt.
De nem emlékszik rá, én meséltem, mert valami gyerek harapott, hogy ő is harapott, és érdekelte mi történt, azóta viccként meséli mindenkinek, hogy képzeljétek egyszer anya....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!