Nagyon eltoltam a gyerek nevelését vagy más 3-3,5 éves kisgyerek is ilyen?

A fiunk most 3 éves, nem szereti ha a férjemmel beszélgetünk, vagy épp felhívok valakit a családból, ilyenkor folyton zavar minket, mondogatja hogy most ne beszéljünk. Az indulás nehéz mostanában, sokszor van, hogy nincs kedve de persze aztán akárhova megyünk mindig jól érzi magát. Este nem akar már nagyon enni, így most próbálom korábbra hozni a vacsorát amikor csak tudom, hogy még ne legyen túl fáradt, és 7-kor igyekszem már fektetni, kivétel persze ha aludt délután de ez mostanában egyre ritkább. Nekiállni fürödni is sokszor nehézkes, aztán meg alig lehet kiszedni őt a kádból.

Amúgy ő házon kívül nagyon jól viselkedik, otthon persze jön a szelektív hallás, nyavajgás, tesó nyúzása.

Szóval szerintem elég gyakori az ennyi időseknél amiket leírtál ;) lesz ez még ígyse.

Ami bevált nálunk, hogy játékossá tesszük a napi feladatokat, történeteket játszunk el... férjem kimondottan jó dolgokat talál ki, irigylem is a fantáziáját néha.

Nem tudod következetesen nevelni, bocsi. Mert mindig új feladatok vannak, hiába neveltem következetesen, alsóban imádott suliba járni, tanulni, leckét csinálni. Most hatodikban meg utálja az egészet. Mindennapos harc az iskola. Erre sem tudom nevelni hogy szeresse az iskolat, szeresse azt a tanárt akit mindenki utal egyedül ag igazgató szereti ( de ő nagyon).

Meg van ami nem nevelés kérdése. Ha az lenne mind egyformák lennénk. Anyósom szokott ezzel hülyíteni, hogy ha megnevelném a gyerekeimet, akkor nem válogatnának. Ő szuper nevelest kapott meg adott a gyerekeinek. Mondtam neki mama melyikkel kínalhatom meg rántott hussal vagy kolbásszal netán egy kis pacallal? Kiderült szuper nevelés ide, szuper neveles oda, ő sem eszik meg mindent sőt válogat.

Az hogy vinnyog, szintén nem nevelés kérdése, attitüd, nem azt mondom, hogy nem kell tenni ellene, de nem kell pszichológus, meg nem normális neveletlennek minősíteni a gyereket. Majd leszokik róla, vagy marad vinnyogós egész életében. Hány felnőtt vinnyog meg károg.... hisztizik. Boltban hisztiző gyereket még sosem láttam, viszont a felnőttek. Ajaj. Lehet persze őket sem nevelték de felnőttkorban ez inkább önuralom kérdése.

Ez annyira jó; az én gyerekem SOSEM-mert én elejét vettem. Minek vetted elejét, minek fogtad kezét, soha nem engedted hogy ő legyen a középpontban ......ha a te gyereked SOSEM akart középpontban lenni?

Ja de mégis, olyan a te gyereked is es ugyanígy viselkedik mint kérdezőé, sőt olyanabb, de kezeled es keresed a megoldást. Ahogy kérdező is.

Ha sosem hisztizett volna, mint mondjuk az en nagyobbik gyerekem, akkor nem kellett volna elejét venni.

Ami nincs azt nem kell kezelni.

Mondjuk nálam ezek kimaradtak, lehet mázlista vagyok ...fiam a 2.gyerek vele nagyon könnyű vklt. De ilyenek nem voltak, pedig én se mkndanám magam jaj de következetesnek :-)

Nálunk a lány volt hisztis, a nagy, aztán kinőtte, mikor beszélünk már csak röhög rajta.

A nagy részük egész biztos normális, talán az étkezésnél rontottatok el valamit.

De én azt mondom, az vesse rád az első követ, aki tökéletesen nevelte a gyerekét! Ilyen szülő pedig nincs, maximum olyan (itt a válaszolók között), aki ezt állítja magáról.

Egyvalamire reagálnék külön:

"Nem igazán szívleli, ha a férjemmel beszélünk. Simán mindig akkor kapja el a mesélhetnék, ha váltanánk 2 szót. Ha csendben vagyunk abbahagyja, ha újra beszélni kezdünk, folytatja."

A feleségem számtalanszor akadt ki emiatt, ha valakivel beszélgetni akart. Érdekes, amikor a kisfiunk velem volt és én beszélgettem valakivel, azt normálisan viselte. Ha mi ketten (feleségem és én), azt is.

Szerintem ilyenkor nagyon udvariasan kérd meg, hogy várja meg, míg férjeddel megbeszélitek, amit akartatok, és utána meg fogod őt is hallgatni. És után tényleg fordulj oda hozzá (vagy ha visszament a szobájába, akkor menj utána) és mondd neki, hogy állsz a rendelkezésére, most szívesen meghallgatod.

Szerintem az efféle gesztusokkal lehet türelemre szoktatni, hogy rájöjjön, attól, hogy nem tudja azonnal elmondani, még biztos lehet benne, hogy utólag meg fogod hallgatni.