3-4 évesen tudatosan esélyt adni arra, hogy majd később választhasson olyan dolgot foglalkozásául, amit nem mindenki? Mi ezzel a gond?

Szóval a lányom 4 éves. 3 éves korától heti 3x jár edzésre. Ez az edzés konkrétan készíti egy sportágra, persze életkorának megfelelően mégis intenzíven. Eleinte nem akarta csinálni, leginkább azzal volt baja, hogy nem akart ott maradni, pedig amikor eljöttem feloldódott. Mára már ez nem jellemző, bár ha igazat akarok mondani, akkor kimondottan annyira nagyon nem is várja, de gyakran meg szoktam lesni és az órán végül is jól érzi magát.

Ezt az egészet tudatosan csinálom. Én is sportolok, bár nem ténylegesen sportágit. Magamhoz képest rengeteget értem el, sikerül/sikerült elérnem dolgokat (állóképesség, test, önfegyelem), amikre korábban csak vágytam. Viszont ezt sosem csinálhattam versenyszerűen, pedig látom az életmódomból kifolyólag (nálam is napi több óra szintű a mozgás), hogy mennyire szuper lett volna ezt akár versenyszerűen.

Na ezt az esélyt akarom megadni a lányomnak, hogy ő dönthessen majd úgy, hogy ezt csinálja. Köztudott, hogy kb 13 éves kor körülre ki kell alakulni a sportági képességeknek, mert sok ezek közül később már közel sem hozható olyan szintre mint akik kicsi koruktól csinálják, magyarul ezt nem elég 13-14 évesen elkezdeni.

A probléma az, hogy nagyon sokan rossz szemmel nézik ezt. Az a baj, hogy őszintén nem értem, hogy mi ezzel a baj, mert ők sem tudják konkrétan megfogalmazni, csak azt tudják mondani, hogy rajta élem ki a vágyaimat. De én nem mondom, hogy ezt kell csinálni. Csak azt, hogy ez egy lehetőség. Hiszen, ha nem csináljuk most, később már nem lehet, mikor esetleg ezt akarná választani. Én előrelátónak tartom magam. Szerintetek?